Alkonyat-rajongók Peter Facinelli-t lehet, hogy a dögös vámpírdokiként, Dr. Carlisle Cullen-ként ismeritek, de PFac több annál, mint Robert Pattinson filmbéli apukája – a Queens-i születésű színész jelenleg a Loosies-on dolgozik (azon a filmen, aminek ő az írója, producere és főszereplője) új produkciós cégével, a Facinelli Films-szel karöltve. Peter a hektikus Breaking Dawn forgatásáról el tudott egy kicsit szakadni, hogy beszélgessen a Celebuzz riporterével, Maria Mercedes Larával a Loosies készítéséről, és arról, hogy milyen érzések kavarognak benne az Alkonyat végének közeledtével.
Mesélj nekünk egy kicsit a Loosies-ban alakított karakteredről.
Egy New York-i zsebtolvajt alakítok, aki az anyjával él [nevet] és a mamája azt hiszi, hogy a Wall Street-en dolgozik. Szóval, minden nap a házból öltönyben és nyakkendőben lép ki, majd lesétál a metróba az ’irodájába’ – egész álló nap kizsebeli az arra járókat. Azért ez a foglalkozása, mert adósság gyötri, az apja elhagyta egy 500 000 dolláros szerencsejáték adósság kíséretében, szóval ki kell fizetnie azt a személyt (Vincent Gallo karaktere) aki felé az apja tartozik – emiatt az élete egy teljesen más irányt vett. Azt a gyors, laza, de egyben zavaros Steve McQueen-féle életmódot képviseli, egy nap viszont egy lány megütögetik a vállát, akivel egyéjszakás kalandba keveredett - a lány viszont teherbe esett. Ennek hírére a teljes élete fenekestül felfordul, hisz fel kell nőnie, és felelősséget kell vállalnia, úgyhogy ez egy szórakoztató történet.
Mi volt a motivációd, hogy belevágja egy saját produkciós céged, a Facinelli films megalapításába, és saját filmek gyártásába?
Tudod volt pár film, amit én írtam és úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy meg is csináljam. Írtam egy TV-filmet is a Hallmark-nak, és a múlt hónapban leadták, a feleségem [Jennie Garth] főszereplésével, a címe Accidentally in Love, és nagyon jó értékeléseket kapott, ami nagyon boldoggá tett. A Loosies a második film, amit én írtam és tavaly Augusztusban forgattuk le, most pedig már az utómunkák közepén járunk. Képesnek lenni létrehozni valamit, és más embereknek munkát biztosítani, a stábbal dolgozni azon, ami a fejedben született meg először, ez nagyon izgalmas volt számomra.
Milyen volt együttdolgozni a feleségeddel azon a filmen, amit te írtál?
Vicces volt, hogy a feleségem azokat a sorokat mondja, amiket én írtam. Mikor írsz valamit, csak szeretnéd tudni, hogy működni fog-e, majd ha megvalósul, csak lemész a forgatásra és láthatod, hogy a színészek miként keltik azt életre. A Loosies-nál, én voltam a főszereplő, amit megírtam, abba nekem kellett életet lehelni. Jó szórakozás volt, a produkciós oldalon is több beleszólásom volt - embereket alkalmazni és olyanokat bevenni a filmben, akik szerintem tehetségesek.
A filmben zsebmetszőt játszol – vettél leckét zsebtolvajlásból?
Igen, vettem. Találkoztam ezzel a sráccal, ő tanított meg a fogásokra [Nevet], hogy emeljek el órákat, pénztárcákat – sok mindent elsajátítottam, aminek a filmben is nagy hasznát vettük. Tulajdonképpen, az egyik jelenetben kizsebeltem az egyik színészt, aki nem vette észre. Egy másikban, pedig amit nyílt terepen forgattunk, kifosztottam az egyik színészt, elsétáltam, és az a hölgy aki ezt látta a srác után szaladt, és azt mondta, „Épp most zsebeltek ki!”. [Nevet] Fogalma se volt arról, hogy épp forgatunk.
New York-ban forgatni más, mint Los Angeles-ben vagy egyéb helyszíneken?
New York City maga a nagybetűs város. Nagyon ott akartam megcsinálni a filmet, hisz abban a városban nőttem fel, és ez a film az én tiszteletadásom NY felé. Nem igazán tudom, hogy van e valami preferenciám ezt illetően, most épp Kanada kellős közepén forgatom a Twilight 4-et, 5-öt, de mindig is imádtam NY utcáit, és a film nagy részét abban a környezetben akartam rögzíteni.
Megemlítetted, hogy a Breaking Dawn forgatásának közepén jártok, keserédes tudni, hogy a Twilight Saga a végéhez közeledik?
Igen. Úgy értem annyira elfoglaltak vagyunk, hogy nem igazán jut eszünkbe, hogy ennek az egésznek hamarosan vége. Még egy hónap van hátra, szóval térdig gázolunk a munkában. Még nem igazán gondolkoztam el ezen. Még ha ennek vége is lesz, a filmek a következő két évben fognak kijönni, úgyhogy látni fogok még mindenkit.
Peter és Vincent Gallo a Loosies-ban
Megkértük a Facebook és Twitter követőinket, hogy küldjenek kérdéseket neked. Melissa H. kérdése: „Az összes karakter közül, akiket az évek során alakítottál, melyikkel tudsz leginkább azonosulni?”Mindegyik olyan mintha a gyermekem lenne, szóval kiválasztani a legkedvesebbet, olyan mint azt kérdezni, hogy a gyerekeid közül kit szeretsz a legjobban. Ezekkel mind jól szórakoztam. A tesztem a következő: ha nem érzem a kapcsolatot a karakterrel, ha nincs ott az elkötelezettség a szerep iránt, nem fogom elvállalni. Viszont ha érzek valamiféle izgatottságot a munkával a kapcsolatban, akkor megcsinálom. Így volt a Loosies-szal is, mert én írtam, és 4-5 évembe került, míg sikerült megvalósítani, a főszereplőt én hoztam létre, eredeti lett, így ettől a ponttól már nagyon kézenfekvő és hálás feladat volt belebújni a bőrébe.
A következő kérdés Alexandra A.-tól jött: „Valaha átfutott az agyadon, mikor olvastad a forgatókönyveket, hogy a Twilight Saga és a Jackie nővér ennyire sikeres lehet?”
Nem, nincs afelett hatalmad, hogy tud az a dolog vajon sikerese lesz, vagy sem. Mikor színész vagy, elvállod a szerepet, megteszed a tőled telhetőt, azután csak remélheted, hogy mindenki így tesz és az embereknek tetszhet is. Minimális kontrollal rendelkezel. Az Alkonyat és a Jackie nővér esetén bírtam a karaktereket, és izgatott voltam amiatt, hogy képes leszek-e őket megformálni, de fogalmam sem volt arról, hogy sikeresek lesznek-e, vagy sem. Viszont a producerkedés, az írás egy kicsivel több irányítási lehetőséget teremt meg számomra, szóval elejétől a végéig követhetem, ellenőrizhetem a folyamatot.
Most, hogy egy független filmen ügyködsz, eluralkodott rajtad az idegesség is, hogy vajon sikervárományos lesz-e?
A megvalósítás folyamatában nem amiatt aggódsz, hogy vajon bárki is veszi-e a fáradtságot és elmegy megnézni, a hangsúly csak az alkotáson van, de amint elkészül a film, elkezdesz azon parázni, hogy fog a közönséghez eljutni. Jelenleg a hangot vágjuk a [Loosies-hoz], majd megpróbálunk bemutatási felületet biztosítani, és remélhetőleg az emberek meg tudják nézni a mozikban. Ismétlem önmagam: minimális beleszólásod van a történésekbe, és abba hogy a közönség szeretni fogja-e, de most az energiáinkat az alkotási folyamatba öljük.
És az utolsó kérdést Leona J.-tól kaptuk: „Carlisle-on kívül a Twilght Sagából melyik karaktert alakítanád még szívesen?”
Meglehetősen elégedett vagyok Carlisle-al. Mikor olvastam a könyvet, ez a karakter volt a legnagyobb hatással rám. Mindig is azt mondtam, hogy ha 10 évvel fiatalabb lennék, Edward-ot eljátszani biztos szórakoztató lenne, de nem vagyok az, szóval azt hiszem Carlisle is eléggé klassz. Az alma nem esett messze a fájától. Mindig is jó apát eljátszani.
Címkék:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése