A Collider oldalán a teljes sajtókonferencia anyaga megnézhető.
Összefoglalás:
- Már 4 éve alakítod Edward-ot, mesélj arról milyen utat járt be ezalatt. És te magad is.
Rob: A metafórikus dolgokon kívül figyelmen kívül hagytam, hogy ő egy 108 éves vámpír. Így maradt ez a zűrös tini. A történet egyszerű: egy srác, aki elégedetlen önmagával. De talál magának egy nőt és gyereke is lesz. A legtöbb zűrös pasi így egyensúlyozza ki magát, nem? Legalább van remény.
- Bill említette, hogy szerinted Edward undorodott magától, csak ezt az előző részekben nem tudták kibontakoztatni.
R: Mindig is azt gondoltam, hogy ez a kulcsfontosságú összetevő. Ott ragadt a kamaszkorban. Érzed, hogy ez igazságtalan, mivel már 100 éve ezzel kell együtt élnie. Érted, miért olyan elkeseredett. Ugyanakkor elég nehéz volt eljátszani ezt és egy hősszerelmest egyszerre. Vicces, de épp Bill volt az első aki azt mondta "ezt akarom előtérbe helyezni" mert Edward ebben a részben a legboldogabb az egész sorozat folyamán. Csináltunk visszaemlékezős részeket, ahol jobban visszatükröződik a dühössége.
- És a saját utazásod?
R: Akadályok egész sorával volt tele. Végre felnőttem azzá, aki lenni akartam. Bár ez egy elég bonyolult útvesztő volt. Hajtott előre valamiféle erő ebbe az útvesztőbe. És mivel még mindig nem lassult le, próbálok rájönni, hol is vagyok. De jó buli volt. Ezelőtt abban sem voltam biztos, hogy folytatom a színészetet, most viszont sokkal nagyobb késztetést érzek rá, mint előtte valaha is.
- Mi szól most az iPod-odon?
R: Mindig olyan hencegőnek tűnik, mikor ilyen kérdésre válaszolok. Szóval van ez a Pato nevezetű banda meg Arnold Dramale, aki zongorista és Katy Perry.
- A szülés
R: Nagyon meg voltam lepődve, mikor a szülést olvastam (most ez a téma). Tudtam, hogy őrült lesz, de nem hittem el, hogy így le van írva és nekünk ezt kell megcsinálni. Eléggé féltem tőle. Aztán úgy végződött, hogy ez volt az egyik leghihetetlenebb jelenet, amit valaha is csináltam ebben a sorozatban. Néhány jelenetnek van 18+-os verziója (nevet). A hevesség miatt elég sok szabadságot kaptunk ebben a jelenetben. A karakterek annyira mindenre elszántak, hogy végül egy nagyon minden eddigitől különböző dolog lett az eredménye.
Azt eljátszani, hogy hirtelen egy próbababa lesoványodott lábai között görnyedsz, az arcod tele krémsajttal majd elkezdesz kihúzni onnan egy 3 hetes gyereket, nem volt épp egyszerű (szakad a röhögéstől).
- Utolsó Edward-ként eljátszott pillanat?
Rob: Épp a Karib térségben voltam a parton. Hihetetlen volt. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy ilyesmiben részem volt a Twilight filmek alatt. Az utolsó közös pillanat.. egy 2 hetes, iszonyú hideg éjszakai forgatás vége volt. Fagyasztó hideg volt, szakadó eső. Visszaidézte, milyen körülmények között is forgattuk le az összes filmet (nevet). De még nem érzem a végét. Itt vannak még ezek az óriási sajtó körutak. Ez már a folyamat része. Amíg az utolsó ki nem jön, addig nem érzem, hogy befejeztem bármit is.
- Volt olyan szuper izgulós/szuper örömteli pillanata az életednek, mint Edward-nak az esküvőjén?
R: Most egyre se tudok gondolni.. Múltkor Párizsban sétáltam. Vagyis nem, ez egy rossz példa. Bocs, nem jut eszembe semmi különös emlék.
- Szerepeltél ezekben a nagy kasszasikerekben. Mit szeretsz csinálni valójában? Független filmeket vagy inkább a nagyobbakat? Mi a következő filmed?
R: Nem tudom. Mindegyiket ugyanarról az oldalról közelítem meg. A kisebb filmek azért jobbak, mert nem kell folyamatosan olyan sok emberrel vitáznod. De én szeretek vitatkozni, szóval ez a kettő kiegyenlíti egymást. A független filmeknél jó látni – ne haragudj, csak most vettem észre a kutyád, szegényt álomba untatom (valakinek itt van a kutyája). Szóval jó látni, hogy olyan ember rendez, akinek ez kedvére van. Már időről időre bizonyított. Még sosem dolgoztam olyannal, aki egyáltalán nem érezte mekkora nyomás van rajta. Jó, hogy ez a szorítás nem a kompromisszumokból adódik.
- Beszéltél arról, hogy szeretnél visszatérni a zenéhez. Ez még mindig fontos számodra?
R: Igen. Elég sokat felvettem – de például egy mozis kritikát másabb kezelni, mindig okolhatsz mást miatta. De a zenében, tulajdonképpen olyan embereknek készíted, akik meg fognak ítélni róla. Nem nagyon érdekel mit mondanak, de ha eljön a napja tudom, hogy meg fogom nézni a neten milyen kritikákat írnak róla.
- Megörökítettek Titeket a délelőtt folyamán. Hogy érzel ezzel kapcsolatban?
R: Mikor 17 évesen megérkeztem LA-be, néhányszor elmentem a Varázs Kastélyhoz. Egyfolytában a Hollywood sétányon mászkáltam és sosem tudtam, hogy ez valójában így néz ki. Őszintén nem is érzem, hogy megtörtént volna. Volt ez a hullám én meg csak rajta voltam. Égő volt, mert mikor felálltam, összecsesztem a saját kéznyomatomat. Egyébként eszméletlen. Valami fantasztikus jelképe.
- Részetek volt egy nagyon extravagáns esküvőben. Szeretnéd ha a sajátod is ilyen lenne?
R: Az egész úgy néz ki, mint egy óriási zűrzavar. Nemrég interjúztam Kristen-el és nagyon ideges lett, mikor azt mondtam, hogy a vőlegénynek csak annyi a szerepe az egész esküvőnél, hogy áll, mint a cövek (nevet). Mikor játszottam rájöttem, hogy tényleg MINDENKI a hercegnőruhás lányt nézi, aki épp az oltárhoz sétál (nevet). Egyébként akármelyik pasi, aki részt akar venni a szervezésben vagy van valamiről véleménye, tök mindegy, mert úgyis az lesz, amit a feleség mond.
- Szóval a válasz nem?
R: A csili-vili esküvőre? Nem.
Címkék:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése