Kristen Stewart a Florabotanicáról és a Cali című filmjéről

Párizs – Kristen Stewart számos új és különböző szerepet játszott el a közelmúltban. Hippivé vált (az Útonban), vámpírarává (az Alkonyat szériában), Hófehérré (a Hófehér és a vadászban) és Hollywood legjobban fizetett színésznőjévé (a való életben) – a Forbes szerint május végig bezárólag az utolsó 12 hónapot figyelembe véve összesen 34,5 millió dollárt keresett. De kevesen tudják, hogy Stewart már illatrajongó is.
Ő a Balenciaga Paris új női illatának, a Florabotanica arca, amely idén szeptemberben kerül a boltokba. Azonban ez egy valószínűtlen lépésnek számított tekintettel arra, hogy Stewart a múltban soha nem vonzódott a parfümökhöz. „Szerintem az alap dolog, hogy azért szeretnél egy illatot viselni, mert ebből szempontból (is) vonzó akarsz lenni,” mondta Stewart egy Balenciaga felsőben, rövidnadrágban és magassarkúban a Le Briston hotel lakosztályában ülve. „Ez önmagában egy nagyon megfontolt elgondolás, különösen a tizenéves mivoltomra tekintettel. Soha nem viseltem az anyukám parfümjét és soha nem próbáltam meg szexis lenni. Olyan voltam aki a bátyáival lógott, szóval ennek az egésznek a totális ellentéte voltam.”
„Nagyon szerencsés vagyok, hogy tetszik az illat, mert bármit megtettem volna [a Balenciaga tervezőjének Nicolas Ghesquiére-rel/ért],” folytatta a 22 éves színésznő. „Amúgy is szörnyű hazudozó vagyok.” Stewart elárulta, hogy megkönnyebbült, amikor első alkalommal megszagolta a Florabotanicát. „Van benne valami természetes/naturális,” magyarázta Stewart. „Nagyon eleven. Úgy gondolom ez olyan, amit egy fiatal viselne – persze figyelembe véve, hogy én soha nem parfümöztem magam - olyan szintre emel, hogy azt mondod ’Hűha, nézd csak/szagolj csak meg.’”
Ahogy mondja, Ghesquiére-vel együtt dolgozni "elrendeltetett" volt. A tervező Stewartra a Pánikszobában és az Interview magazin számára készült későbbi Bruce Weber fotósorozat során figyelt fel. „Emlékszem ahogy azt gondoltam, ’Hűha, szeretnék egy nap vele valamit együtt csinálni.’ Annyira Balenciagás,” mondta Ghesquiére. Az illet projekt miatt a maga részéről Stewart „szerencsésnek” és „nagyon izgatottnak” érzi magát „Bár valóban, ez egy reklám/hirdetés és egy parfümöt árulunk – nem akarok mesterkéltnek, fellengzősnek hangzani – de részese akarok lenni a művészeti projektnek,” mondja. „Nicolas körül akarok lenni, amikor az anyagok, a szövetek izgatottá teszik. Látni akarom az arcát, amikor felöltöm a ruháit.”
A 2010-es Balenciaga Paris után, a Florabotanica már a második Balenciaga illat, amin Ghesquiére dolgozott. Az új projekt során az illat licencet megkapó Coty Inc. vezetői arra kérték Ghesquiére-t, hogy a fiatal fogyasztókat tartsa szem előtt. 2008-ban a tervező egy olyan kollekcióval állt elő amely „szép” és „furcsa” virágokat tartalmazott. Az ötlet egy kertre alapozva bontakozott ki. „Ez inkább narratív, amolyan fantáziaszerűség,” mondja. „Kristen jutott eszembe amikor a parfümre és arra a karakterre gondoltam, aki ellátogatna ebben a kertbe - ő a tökéletes szépség és tökéletes személyiség, aki ezt képviselhetné.” Ghesquiére azt is hozzátette, hogy Stewart tele van kettőséggel – például gyönyörű, ugyanakkor fiús is.
A tervező Florabotanica üvegcséjét úgy írta le mintegy laboratóriumi palackot, amely csíkos csövét belemártva kinyerjük a botanikus kert kivonatát. Az illat fantázianeve is hasonló funkciót tölt be, mind a tudományosságot, mind a természetességet magában hordozza. A Florabotanicát az International Flavors & Fragrances szakértői Olivier Polge és Jean-Christiphe Hérault hozták létre. Magában foglalja a vetiver, a borostyán, a caladium valamint a (hibrid) rózsa, a szegfű és a menta összhangját. A reklámfotózás díszlete 3-D-s fémszobrokkal - úgy néztek ki, mint azon virágminta elemei amit pár évvel ezelőtt Ghesquiére álmodott meg - volt dekorálva. A kampány fotóit Steven Meisel készítette, Stewart pedig – a virágos kollekcióból egy ruhát viselve – meglehetősen egyenes lábbakkal áll a kezeivel a zsebében. „Úgy gondolom, hogy ez kiváló [elgondolás] ehhez a hirdetéshez. Általában a parfümreklámok ilyenek,” mondja Stewart ahogy miközben feltűnően és túlzóan szexi pózt vesz fel a kanapén. „Amikor először álltam ott azt kérdeztem, ’Rendben, azt szeretnétek tőlem, hogy megmutassam a ruha vonalait? Vagy így álljak? Vagy éppen így?’ Ők pedig azt mondták, ’Csak érezd magad kényelmesen.’” Nem volt szerepjáték. „Azt veszem észre, hogy amikor egy igazán jó fotózáson vagy akkor kinyitsz/kiengedsz valamit, amit nem feltétlenül tudtál, hogy benned van,” mondja Stewart. „Vannak olyan tulajdonságok, amiket bizonyos ruhák, bizonyos körülmények és bizonyos emberek hoznak felszínre és ezek meglepőek lehetnek. De ez nem jelenti azt, hogy nem hiteles.” Stewart bevallotta, hogy igazán soha nem érdekelte a divatstílusa vagy épp soha nem követett bizonyos divathullámokat. „Úgy gondolom a legszexisebb/legmenőbb/legklasszabb csaj, aki valaha is ezen a földön élt az Brigitte Bardot, és tőle ennél jobban már nem is különbözhetnék,” mondta Stewart. „De a stílusikonjaim - még akkor is felnézek rájuk és azt gondolom róluk, hogy baromi klasszak – nem hiszem, hogy nagy befolyással lennének rám.” Stewart viszont élvezte, amit az On the Road során viselhetett. „Mindent… ízlésesen, finoman válogatattak össze. Danny Glicker volt a film jelmeztervezője.”
A színészkedés terén a következő állomás a Nick Cassavetes által rendezet Cali című film főszerepe. Azt mesélte, hogy egy olyan párról szól, akik „a völgyben igazán furcsa emberek közé keverednek, igazán kicsesznek magukkal, elidegenetté válnak, de megpróbálnak túlélni. Nagyon Grindhouse-szerű – extrém minden tekintetben.” Ahhoz, hogy fizikailag felkészüljön a szerepre napbarnítottá és szőkévé kell átalakulnia. „Életem legjobb formájába kell kerülnöm,” mondta. „Úgy fogok kinézni, mint egy sztripper. Vagy épp egy pornósztár.” Stewart emellett megpróbál a karakter pszichéjébe is belemászni. „Ha nem tudod valaki miért is jár azon az úton amin, akkor csak a karakter karikatúráját játszod el,” magyarázta. „Szóval ha egy érzelmes jelenetre, vagy ilyesmire kerül sor soha nem akarok hazudni. Nem akarok a macskám halálára gondolni.” Számára a színészkedés pusztán az önfelfedezésről szól. „Sokszor olvasol egy forgatókönyvet és olyan dolgokkal tudsz e során azonosulni amik nagyon meglepőek, olyan dolgokkal amik valahogy sokkolnak magadat illetően. És a filmkészítés folyamata megtalálni, hogy ezek az érzések miért következtek be,” teszi hozzá Stewart. „Azonban néha nem könnyű ezeket pontosan definiálni.” via WWD

Címkék: Filmek: Cali, interjú, kristen stewart, reklámkampány