Ha azt hitted, hogy a Twilight Saga romantikus háromszöge bonyolult, akkor még nem tapasztaltad meg Stephenie Meyer másik regényének, a The Host középpontjában álló szerelmi kapcsolatrendszer, amelyből szintén készült film és 2013. március 29-én érkezik a mozikba.
A helyszín a Föld, amit elárasztották a testrabló idegenek, akiket „Lelkeknek” nevezünk, a film/könyv története pedig Melanie (Saoirse Ronan) sorsát követi nyomon miután a testét megszállta a sokat utazott/látott lélek, akit Wanderernek (Vándornak vagy rövidebb néven Wandának) hívnak. Melanie erős akarattal rendelkező tudata ráveszi Wandát, hogy próbálják megtalálni Melanie nagybácsiját, Jeb-et (William Hurt), az öccsét Jamie-t (Chandler Canterbury) és a barátját Jaredet (Max Irons) az amerikai sivatagban. De amint Wanda rátalál erre a szedett-vedett csapatra, akik egy barlanghálózatban bujkálnak, elkezd érzéseket táplálni egy másik emberi lény, Ian O’Shea felé (Jake Abel). Röviden összefoglalva: Jared szerelmes Melanie-ba, akinek testét Wanda irányítja, viszont az idegen Ian-be lesz szerelmes.
Ebben az exkluzív első betekintőben Jake Abel által megismerkedhetünk Iannel, aki arról is mesél, hogy ő mit hív a négy karakter közötti „love box”-nak, továbbá Ian hozzáállásáról a lelkekhez végül pedig arról, hogy milyen volt Meyerrel, a film írójával és rendezőjével Andrew Niccollal együtt dolgozni.
Entertainment Weekly: Mesélj nekem Ian-ről.
Jake Abel: Ian egyik az utolsó megmaradt emberi lényeknek, része azon emberi ellenállásnak, akik próbálják túlélni ezt az idegen megszállást. Ő és a bátyja megmenekültek attól, hogy elkapják őket és végül együtt találtak rá Jeb sivatagi barlangjára, ahol azóta is élnek. A kolónia többi tagjával a túlélésért küzdenek. Amikor Wanda megérkezik, kezdetben bizalmatlanságot és félelmet táplálnak irányába. De a tettein keresztül, valamint amiért megtanít nekünk olyan dolgokat, amikkel nem voltunk tisztában, az érzéseim elkezdenek megváltozni az irányába.
Ez eléggé olyan, mint egy szerelmi négyszög.
Igen, egy „love box”. [Nevet.] Érzéseim Wanda irányába vannak, a testben élő idegen felé, míg Jared Melanie-t szereti, azt az embert akit ő ismer és akivel Ian soha nem találkozott. Hisz Ian csupán az idegent ismeri.
Milyen egy ilyet eljátszani? Tudom, hogy ez Saoirse számára trükkös, hisz két különböző karakterrel kell megbirkózni.
Nagyon szerencsés voltam. Ez sokkal könnyebb volt nekem, mint Max-nek és Saoirse-nek, mert a jeleneteimben Saoirse többnyire Wandaként szerepelt. Andrew Niccollal arról beszélgettünk, hogy Ian sokkal megfontoltabb, mint a legtöbb ember a barlangban, ilyen szempontból második Jeb után. A legnagyobb ereje a szívében és a fejében rejlik. Képes megérteni, hogy igen Jared szeretheti ezt az embert, de gyűlöli a benne lévő idegent. Ian viszont kezdi megérteni az idegent, és ezen a megértésen keresztül a szeretete is kialakul irányába.
Amikor aláírsz egy filmre, az a fajta színész vagy, aki elolvassa az adott könyvet? Vagy éppenséggel nem, hogy a saját karaktered fel tudd építeni?
Ez a negyedik vagy ötödik filmem, amely könyvadaptáció és utálom beismerni, de ez az első eset, ahol a forgatás kezdete előtt elolvastam az adott regényt. Általában az a fajta vagyok, aki a forgatókönyvet bibliaként kezeli, mindent arra alapoz. De úgy vélem talán Andrew Stephenie-tól sok dologban szabad kezet kapott a könyve adaptálása során. Tudom, hogy megpróbálták a könyvhez igazodva annyira feldolgozni az eseményeket, ahogy csak tudták, de a könyv sokkal több háttértörténettel szolgált számomra – már csak a könyv kapacitása révén is – mint a szkript. Szóval a könyvet néhány napon belül letudtam. Megtudtam belőle néhány dolgot, aztán a filmben is megváltoztattak pár dolgot, majd az egész összeállt, de Ian-t illetően nagyon boldog vagyok.
Tudom, hogy Stephenie Meyer sok időt töltött a forgatáson. Milyen volt ez az egész? Főleg azzal a tudattal, hogy olyan dolgot interpretáltok ami igen hosszú ideje a fejében élt/létezett?
Stephenie nagyon együttműködő személyiség. Ha volt valamilyen ötleted – volt ötletünk például a könyv folytatását illetően is – azt mondta, „Mondd el! Mondd el nekem!” Előfordult néhány alkalommal, mikor azt kérdeztem, „Mit szólsz ehhez?” ő meg, „Nos, gondolkodom rajta.” Ez színészként mindig nagy segítség, mert mindannyian le akarunk valamit tenni az asztalra, ugyanakkor megértjük, hogy ez a film, amit készítünk alapvetően az író gyermeke. Van egy részed, ami tiszteli a vízióikat, viszont ott a másik részed, akinek ugyanúgy megvan a maga víziója. Ezt a folyamatot viszont tárt karokkal fogadta. Egyébként valamiféle szellemként működött a forgatáson. Hacsak te nem mentél oda hozzá, ő nem jött oda tanácsokat adni, vagy épp nem szólt bele az előadásodba/teljesítményedbe. Ezt illetően (is) nagyon klassz volt.
És milyen volt együtt dolgozni a rendezővel, Andrew Niccollal?
Andrew-val dolgozni egy valóra vált álom volt. Együtt akartunk már működni, részt akartam venni az egyik korábbi filmjében de akkor ez nem jött össze. Most szerencsére erre lehetősége adódott és tudtuk, hogy ezt együtt szeretnénk megcsinálni. A Truman Show [amit Niccol írt] és a Gattaca óta rajongója vagyok. Ő is iszonyúan együttműködő, egy kéthetes próbám is volt vele. Nagyszerűen külön tudja választani az író Andrew-t, a rendező Andrew-tól, ilyet pedig ezelőtt senkitől nem láttam. Úgy beszél az író Andrew-ról, mintha egy külön entitásként létezne mellette, ami lehetővé tette számunkra az ötlettelést, és nem vett semmit személyeskedésnek. Támogatta az ötleteinket és interpretálta azokat a forgatókönyvbe. via
Ebben az exkluzív első betekintőben Jake Abel által megismerkedhetünk Iannel, aki arról is mesél, hogy ő mit hív a négy karakter közötti „love box”-nak, továbbá Ian hozzáállásáról a lelkekhez végül pedig arról, hogy milyen volt Meyerrel, a film írójával és rendezőjével Andrew Niccollal együtt dolgozni.
Entertainment Weekly: Mesélj nekem Ian-ről.
Jake Abel: Ian egyik az utolsó megmaradt emberi lényeknek, része azon emberi ellenállásnak, akik próbálják túlélni ezt az idegen megszállást. Ő és a bátyja megmenekültek attól, hogy elkapják őket és végül együtt találtak rá Jeb sivatagi barlangjára, ahol azóta is élnek. A kolónia többi tagjával a túlélésért küzdenek. Amikor Wanda megérkezik, kezdetben bizalmatlanságot és félelmet táplálnak irányába. De a tettein keresztül, valamint amiért megtanít nekünk olyan dolgokat, amikkel nem voltunk tisztában, az érzéseim elkezdenek megváltozni az irányába.
Ez eléggé olyan, mint egy szerelmi négyszög.
Igen, egy „love box”. [Nevet.] Érzéseim Wanda irányába vannak, a testben élő idegen felé, míg Jared Melanie-t szereti, azt az embert akit ő ismer és akivel Ian soha nem találkozott. Hisz Ian csupán az idegent ismeri.
Milyen egy ilyet eljátszani? Tudom, hogy ez Saoirse számára trükkös, hisz két különböző karakterrel kell megbirkózni.
Nagyon szerencsés voltam. Ez sokkal könnyebb volt nekem, mint Max-nek és Saoirse-nek, mert a jeleneteimben Saoirse többnyire Wandaként szerepelt. Andrew Niccollal arról beszélgettünk, hogy Ian sokkal megfontoltabb, mint a legtöbb ember a barlangban, ilyen szempontból második Jeb után. A legnagyobb ereje a szívében és a fejében rejlik. Képes megérteni, hogy igen Jared szeretheti ezt az embert, de gyűlöli a benne lévő idegent. Ian viszont kezdi megérteni az idegent, és ezen a megértésen keresztül a szeretete is kialakul irányába.
Amikor aláírsz egy filmre, az a fajta színész vagy, aki elolvassa az adott könyvet? Vagy éppenséggel nem, hogy a saját karaktered fel tudd építeni?
Ez a negyedik vagy ötödik filmem, amely könyvadaptáció és utálom beismerni, de ez az első eset, ahol a forgatás kezdete előtt elolvastam az adott regényt. Általában az a fajta vagyok, aki a forgatókönyvet bibliaként kezeli, mindent arra alapoz. De úgy vélem talán Andrew Stephenie-tól sok dologban szabad kezet kapott a könyve adaptálása során. Tudom, hogy megpróbálták a könyvhez igazodva annyira feldolgozni az eseményeket, ahogy csak tudták, de a könyv sokkal több háttértörténettel szolgált számomra – már csak a könyv kapacitása révén is – mint a szkript. Szóval a könyvet néhány napon belül letudtam. Megtudtam belőle néhány dolgot, aztán a filmben is megváltoztattak pár dolgot, majd az egész összeállt, de Ian-t illetően nagyon boldog vagyok.
Tudom, hogy Stephenie Meyer sok időt töltött a forgatáson. Milyen volt ez az egész? Főleg azzal a tudattal, hogy olyan dolgot interpretáltok ami igen hosszú ideje a fejében élt/létezett?
Stephenie nagyon együttműködő személyiség. Ha volt valamilyen ötleted – volt ötletünk például a könyv folytatását illetően is – azt mondta, „Mondd el! Mondd el nekem!” Előfordult néhány alkalommal, mikor azt kérdeztem, „Mit szólsz ehhez?” ő meg, „Nos, gondolkodom rajta.” Ez színészként mindig nagy segítség, mert mindannyian le akarunk valamit tenni az asztalra, ugyanakkor megértjük, hogy ez a film, amit készítünk alapvetően az író gyermeke. Van egy részed, ami tiszteli a vízióikat, viszont ott a másik részed, akinek ugyanúgy megvan a maga víziója. Ezt a folyamatot viszont tárt karokkal fogadta. Egyébként valamiféle szellemként működött a forgatáson. Hacsak te nem mentél oda hozzá, ő nem jött oda tanácsokat adni, vagy épp nem szólt bele az előadásodba/teljesítményedbe. Ezt illetően (is) nagyon klassz volt.
És milyen volt együtt dolgozni a rendezővel, Andrew Niccollal?
Andrew-val dolgozni egy valóra vált álom volt. Együtt akartunk már működni, részt akartam venni az egyik korábbi filmjében de akkor ez nem jött össze. Most szerencsére erre lehetősége adódott és tudtuk, hogy ezt együtt szeretnénk megcsinálni. A Truman Show [amit Niccol írt] és a Gattaca óta rajongója vagyok. Ő is iszonyúan együttműködő, egy kéthetes próbám is volt vele. Nagyszerűen külön tudja választani az író Andrew-t, a rendező Andrew-tól, ilyet pedig ezelőtt senkitől nem láttam. Úgy beszél az író Andrew-ról, mintha egy külön entitásként létezne mellette, ami lehetővé tette számunkra az ötlettelést, és nem vett semmit személyeskedésnek. Támogatta az ötleteinket és interpretálta azokat a forgatókönyvbe. via
Címkék:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése