Comic Con (2012): Sajtótájékoztató - Rob, Kristen, Taylor, Stephenie

A fordítás a Collider.com átirata alapján készült, a videók ebben a korábbi posztban találhatók.

Rob, Taylor, várható, hogy ebben a filmben végre Edward és Jacob összebarátkoznak vagy megtanulják egymást családtagként szeretni?

TAYLOR LAUTNER: Nekünk mindig is ilyen volt a kapcsolatunk, nemde?
ROBERT PATTINSON: Igen, elvégre neki adom a lányomat. Feláldozom neki őt.
LAUTNER: Na ez a szerelem.
PATTINSON: Ez az igaz szerelem. Tulajdonképpen ez egy Edward - Jacob love sztori.
LAUTNER: Igen. A hármunk között lévő kapcsolat mindig egy kicsit más lett. Sosem volt egy bonyodalommentes háromszög és most már ráadásul négyszög is. De most egy kicsit kevésbé lesz bonyodalmas.
KRISTEN STEWART: Ez inkább egy kör.

Keserédes az érzés, hogy a franchise-nak hamarosan vége? 
 Hogy telik az utolsó együtt töltött Comic Con-otok?

STEWART: Vicces a dolog. Ha valaki azt mondaná, hogy holnap újra kéne forgatnunk néhány részt, mert nem elégedettek vele, remegnék az örömtől, mert tényleg imádom ezt a szerepet játszani. 4 évig csinálhattuk. És bár szörnyű érzés ennyi év után kisétálni belőle szeretettel fogok visszaemlékezni ezekre az időkre és ez mindig megmarad számomra. Ezért nagyon hálás vagyok.
STEPHENIE MEYER: Valaki megkérdezte, hogy a napi rutint tekintve mennyire változott meg az életem mire azt mondtam, hogy ha a napi dolgokat veszem alapul akkor sokkal inkább idegesítőbb lett, mint örömteli. Akadnak idegesítő mindennapok, nem igaz?
STEWART: Néha.
PATTINSON: Néhány dolog igen, de ezeknek nincs köze az emberekhez. Utálok kimenni a mosdóba!

Hogyan változott a személyiségetek a franchise készítése közben?

STEWART: Azért kezdesz bele egy projektbe, hogy befejezd. Ez egy nagyon erős töltetű élmény, ami már majdnem túl sok is, de pont így lesz jó és valódi. Kihívásnak érzem, de ha Stephenie mondjuk hirtelen írna egy másik könyvet, akkor is rögtön el akarnám olvasni. Tudom, hogy más élményeket találnék benne. Hogy hogyan változtatott meg engem? Nem tudom. Talán megerősítette azt az ideámat, hogy miért szeretem azt csinálni, amit csinálok. Nem kell mindig kis filmekben szerepelned, hogy a hozzád közel álló emberekkel dolgozhass és hogy a kreatív irányításból is kivedd a részed. Ezt egy nagyobb méretű filmmel is megteheted. Talán ebben változott meg a véleményem. De, a személyiségemet illető változással kapcsolatban bele sem tudnék kezdeni a megválaszolásba. Egyelőre még túl nehéz.

Milyen első benyomásotok volt egymásról, mikor annyi évvel ezelőtt először találkoztatok?

MEYER: Mikor először megláttam őket az számomra nagyon emlékezetes volt, mert éppen egy közös stábvacsorára készültünk és ők pont a forgatási jelmezekben jöttek. Szóval mikor először találkoztam velük, mind be voltak öltözve az én képzeletbeli barátaimnak, ez volt életem egyik legbizarabb élménye, de nagyon örültem, hogy láthattam mindenkit. Felkiáltottam, hogy “Tényleg így néznek ki! Igaziak!” Meg akartam érinteni őket. Tényleg nagyon, nagyon jó volt. Izgatott voltam, mert remekül néztek ki és alig vártam, hogy velük dolgozhassam.
STEWART: Nekem bejött Rob gatyája. De komolyan. Nagyon fura. Taylor gyerek volt, mikor találkoztam vele, de a New Moon után már totálisan nem volt az. Különös volt találkozni vele. Ránéztem és mondom, ”Komolyan?!” Mert ugye harcoltam érte.
Néha találkozol olyan emberekkel akikre azt mondod, “Hé csinálnunk kéne valamit, jók lennénk. Használjuk ki ezt az energiát, ami köztünk van. Vágjunk bele!” És ez mindkettejükben megvolt.

Fedeztetek fel valami újat a másikban az utolsó film során?

MEYER: Ennyi idő után már nehéz új dolgokra rájönni. Ami számomra új volt, az az, hogy láttam Kristent az új Bella bőrében. Az hihetetlen volt! Jó volt felfedezni benne ezt az újdonságot. De a többiek mind ugyanolyan voltak.
LAUTNER: Így igaz, mind unalmasak vagyunk. Kristen olyan munkát végzett az egész franchise során azzal, ahogy eljátszotta ezt a tökéletesen különc, ügyetlen, de megbízható lányt. Aztán egyszerre csak átalakul ezzé az ügyes, szexi vámpírrá és egy teljesen más személy lesz. Lenyűgöző volt ezt látnom és szerintem a rajongók is ugyanígy el lesznek ájulva tőle.
MEYER: Őszintén szólva egy álmom vált valóra azzal, hogy láthattam Bellát ilyen erőteljesnek. Csodás volt!
STEWART: Úgy éreztem magam, mint egy új sportkocsi. “Gyerünk, járassuk meg!” A könyvben is az egyik kedvenc részem, mikor a srácok elkezdik, hogy, “Törd be ember! Lássuk mit tud a kicsike!”

Rob, mennyire hasonlítasz a karakteredre?

PATTINSON: Már izgatottan vártam ezt a kérdést. Nem tudom, már nem tudom megmondani. Emlékszem, hogy mikor először találkoztam Stephenie-vel sokat vitatkoztunk.
MEYER: Ott ültünk és azon vitatkoztunk, hogy mit érezhet és gondolhat Edward. Nagyszerű volt!
PATTINSON: Három film után már elérsz egy olyan pontot, mikor már annyira megéled és megérted a szerepet, hogy nem tudod hol kezdődik a karakter és hol érsz véget te magad. Vannak olyan dolgok, mikor nem tudod, hogy éppen te gondolkodsz e. Olyan sokat voltam Vancouver-ben, hogy egy idő után az járt a fejemben, “Edward nem tenné ezt, Edward nem tenné azt,” de ha netán megkérdeznék miért, nem tudnád megmondani miért. Annyit tudnék mondani, hogy “‘Csak mert nem tenném.”

Hogy éreznétek, ha újragondolnák a Twilight sorozatot?

PATTINSON: Szerintem "tök jó" lenne! Szívesen megnézném!
LAUTNER: Az biztos, hogy érdekes lenne.
PATTINSON: Szánom a srácot, aki átvenné a szerepemet. Kicsinálnám. Kampányolnék ellenük.
STEWART: Az a jó, hogy miután elolvastad az utolsó oldalt, ott tényleg vége van. Ott az a hit, hogy befejezted. Mivel évekig játszottam őt, nekem nagyon belső a perspektívám, de ha netán más is történne velük, az isten szerelmére, inkább hagyják őket békén! Befejezték. Ennyi. A film vége bőven kielégítő, gyönyörű és ideális. Úgy végződik, ahogyan kell. De részemről ennyi. De azért érdekelne mit hoznának ki belőle.
MEYER: Mondjuk 20 év múlva érdekes lenne a dolog. De én is szánom azokat, akik megpróbálnának ezekbe a szerepekbe bújni, mert egyáltalán nem lenne könnyű dolguk. Ahogy elképzelem, nem is tudnának megbírkózni vele. Ezt szeretem. Hogy már nem lenne ugyanaz az egész. Érdekes lenne, de ugyanakkor nagyon nehéz. Bella történetét elmondták, vége van. Akkoriban mikor nem tudtam leállni a vámpírokkal kapcsolatos írásról, nem hiába teremtettem meg Reneesmét. Egy narrátort alkottam. De ehhez még 20 évnyi út szükséges.
PATTINSON: Mi lenne ha Edward és Bella elválnának és átmennének Mr. és Mrs. Smith-be?
MEYER: Melyikőjük élné túl?
PATTINSON: Hát éppen ez az, mert nem tudnak meghalni.
STEWART: Én totál letépném a fejét!

Rob, a legelső Comic Con-on láthatóan remegtél a rajongói kérdésekkor. 
Ahhoz képest, milyen érzés most?

PATTINSON: Az első komolyan megfélemlítő élmény volt. Szerintem egyikünk sem számított ekkora tömegre. Fura érzés. De aztán meglepően gyorsan hozzá lehet szokni. Másképp viselkedsz egy nagy csapat ember előtt és ez főkén a Twilight fanok esetében igaz. Belekerülsz egyfajta hangulatba. De jól érzem így magam. 6 000 ember szokott lenni a nagyobb premiereken. A Los Angeles-in 10 000 ember volt vagy mennyi. De az ember csak sétálgat egyfajta burokban,miközben mindenki sikongat körülötte. Az az egész majdnem kifejezetten egy show. Van eleje és vége, vicces az egész. Ezek a premierek olyanok, mintha lefutnál egy maratont.

Dráma és érzelem terén milyen pluszt fog hozzáadni a film a könyvekhez?

MEYER: Bill Condon nagyon jól megtalálja az emberi érzéseket a fantasztikus események közepette is. Ezt briliánsan bebizonyította az első résszel. Éreztette az emberi kapcsolatokat és ezt tovább viszi. Hibátlan munkát végzett ezzel.
STEWART: Remélem ez nem fog túl arrogánsnak hangzani, de nagyon király dolgot csináltunk a végére. Szerintem egyébként az emberek nagy része már előre tudja, ami szívás. De úgy gondolom, hogy Bill volt a tökéletes választás a negyedik részre, még akkor is, ha két film lett belőle. Bella végre vámpír. Az emberi aspektusai eltűntek. Valahogy mindig is ez volt a sztori gyökere és nagyon ideges voltam mikor tényleg belevágtam. Most, hogy vámpír, egy kicsit nehezebb megragadni a lényegét. Aggódtam, hogy majd nem lesz miben megkapaszkodni. De Bill megcsinálta. Azt hiszem mindenki egy nagyon érzelmes valamit vár a végére, egy összefoglaló jellegű dolgot. Én már négyszer láttam és minden egyes alkalommal elbőgtem magam, annyira jó!

Voltak a filmnek olyan fizikai vonatkoztatásai amit kihívásnak vagy nehéznek tartottatok?

MEYER: Kristen kézmerevítőt viselt a film nagyrészében.
STEWART: Nagyon szerencsétlen vagyok a hüvelykujjaimmal. Mindig keresztbe tesz nekem és megőrülök tőle! Mindkettő nagyon fura formájú. Rögtön az akció jelenetek elején lesérültem, szóval ha látsz majd valami grimaszt, akkor az nem megjátszás lesz. Fizikailag ez sokkal megterhelőbb volt, mint a korábbiak, mert például teljesen másképpen sétál be egy szobába, mint én. Ha egy perc alatt millió dolgot tudsz átgondolni, sosem lehetsz bizonytalan. Minden tűéles. Sok ideig tanulmányozhattam a többiek saját vámpírságát. Felvehettem és kiválaszthattam, milyen szokásokat használjak és mit ne. Bella kiteljesítése remek feladat volt, de fizikálisan nagyon, nagyon megterhelő. Emlékszem mikor először vámpírként kellett játszanom odamentem Stephenie-hez és megkérdeztem, “Hé, Steph hogy a francba kellene szélcsengettyűként hangoznom?! Ez lehetetlen!” Tényleg, eldobtam tőle az agyam. Az ilyen dolgok nagy kihívást jelentettek számomra. El is kellett engednem néhányat, mert hát képtelenség szélcsengettyűként hangozni.

Ennyi film után jobb rálátásotok van arra, hogy mi tesz ennyire sikeressé egy filmet?

MEYER: Nekem nincs. Engem még most is meglep.
LAUTNER: Szerintem Stephenie csak szerénykedik. Én nem tudnám megválaszolni ezt a kérdést, de az általa megalkotott karakterek és könyvek azok, amik figyelemreméltók. Minden velük kezdődött. Mindannyian borzasztó hálásak vagyunk azért a helyzetért, hogy életre kelthettük ezeket a szereplőket, mert ők azok, akikkel a rajongók azonnal szerelembe estek. Nem tudom, hogy kapcsolódnak össze, de azt tudom, hogy minden ezzel kezdődik.
STEWART: Én megszállottja vagyok ennek az egésznek, ez egy olyannyira személyes élmény. Vannak emberek, akik azonosulni tudnak azokkal a dolgokkal, amiket csinálok és máris ott van ez a közös energia, ami lobbanékony és egyre csak terjed. Ha kedvelsz valamit és ezt meg tudod osztani a barátaiddal, akkor azonnal meg is szereted, mert másokkal osztozol rajta. Ezzel a szeretettel váltak rögeszméssé az emberek, de ez csak a gyújtózsinór volt.

Hogyan hatott ki rátok, hogy az emberek tudták, hogy közötök van a Twilight filmekhez? 
Segített vagy ártott a későbbi projektjeitekben?

STEWART: Nevetséges,hogy milyen hozzáférésünk van dolgokhoz. Ez a legnagyobb bók az egészben, fmég ha a rajongók be is skatulyáznak. Lécci skatulyázzatok be! Ez legalább azt jelentené, hogy jól csináltam, amit csináltam. Még a könyvek és filmek fanatikus rajongói is szokták mondani, “Annyira fura más filmekben látni téged”, aminek örülök. Ez egy bók. A lehető legjobb dolgokat köszönhetem ennek az egésznek. A kihívások, amik még előttünk vannak... Kérni sem kérhetnék többet. Imádom a kihívásokat. Most végre küzdhetek magammal, úgy ahogy akarok, ahelyett, hogy csak beleugranék dolgokba.

Nagy érdeklődés volt a Breaking Dawn első részének szex jelenetei iránt. 
Számíthatnak a rajongók ugyanerre a második részben is?

STEWART: A Breaking Dawn első részében elképesztő, nem evilági szexet kellett volna prezentálnunk. Az első aranyos volt. A felfedezésről szólt, egyáltalán nem volt ócska. Ebben a sorozatban semmi sem ócska. De a másodikban már olyanok akartunk lenni, mint az állatok. Meg is próbáltuk, de leállítottak minket, mert azt mondták ez már a 18 éven felülieknek kategória.

Stephenie, mesélnél egy kicsit a Burokról? Megírtad már a 2. és 3. könyvet?
Ugyanazt a szerelmi háromszöget próbálod megteremteni, mint a Twilight-ban?

MEYER: Nem. A Burokra igazából úgy tekintek, mint a szájvízre. Valami mást akartam csinálni a romantikus love sztorinál. Ami persze azért nyilván jelen van, mert élvezek írni róla és megélni. A könyvek tekintetében nincs semmi olyan, ami hamarosan megjelentethető lenne. Egyelőre a Burok filmmel foglalkozunk és nagyon nagyon izgatott vagyok miatta. Gyönyörű lesz. Alig várom, hogy lássátok.

Van egy kifejezetten kedves emlék amit magatokkal visztek?

MEYER: Az én legkedvesebb élményem az utolsó forgatási hét volt. Az esküvő éjszakai részét vettük azt hiszem és már mind tudtuk, hogy ez a vége. Izgatottak voltunk, mert utána mehettünk haza és végre aludhattunk 8 órán keresztül egy éjszaka, én meg többet láthattam a gyerekeimet. Elég sok mindent kész voltam akkor lezárni, de szomorú is volt, mert rájössz, hogy többet nem lóghattok együtt a többiekkel olyan sokat, mint eddig. Emlékszem csak ültünk bent a garázsban, mert az volt a legmelegebb hely az egész lakásban. Kristen ott volt abban a csodálatos esküvői ruhában, mi meg ott ültünk a kempingszékekben és tudtuk, hogy már majdnem vége, de élveztük egymás társaságát és éreztük, hogy sosem lesz még egy ilyen alkalom. Ez tényleg a legkedvesebb emlékem.
STEWART: Emlékszem arra a napra. Igen, határozottan nehéz egy pillanatot kiválasztani, de az esküvő forgatása és az oltárhoz sétálás, az nehéz téma volt.
LAUTNER: Emlékszem, hogy mikor közeledtünk a forgatás végéhez és elértük az utolsó 3 hetes határt, elkezdtem mondani magamnak, “Oké, itt az idő beszívni minden pillanatot, mert tudom hogyha vége lesz, vissza akarok majd menni az időben és újrakezdeni az egészet.”
STEWART: Igen, újra vissza kell térned a saját testedbe.
LAUTNER: Borzalmasan fáradtak és kimerültek voltunk. 7 hónapig tartott a forgatás, de akkor is el akartam merülni mindenben. Azt hiszem, mind ezt tettük, de én kifejezetten örülök, hogy megtettem. Most is emlékszem minden egyes pillanatra, egészen a legutolsó napig.
STEWART: Az utolsó jelenetem Taylorral 1 héttel azelőtt volt, hogy én is teljesen befejeztem volna a forgatást, de akkor nem tudatosult bennem, hogy ez lesz az utolsó közös jelenetem vele. Ő meg folyton azt hajtogatta, “Ennyi volt öcsém!” Az a jelenet volt az, amikor táncoltunk az esküvő után. Az annyira jó volt.
PATTINSON: Emlékszem mikor Peter [Facinelli] elkötött egy bringát. Az baromi jó volt! És mikor elmentünk Brazíliába. Csak néztünk nagyokat, hogy, “Mi a fene történik? Évek óta csináljuk ezt az egészet és most itt vagyunk Brazíliában egy csónakban? Mi folyik itt?!”
STEWART: Olyanok voltunk, mint a Kennedy család. Nagyon furcsának hatott.
PATTINSON: Aztán végül sikeresen összetörtem a csónakot, kb. 5 000 ember előtt. Na az remekül szimbolizálta ezt az őrült utazást. Ott voltunk Kristennel egy szál fürdőgatyában és bikiniben, 600 brazil gépfegyveres katonával körbevéve és forogtak a kamerák az esőerdőben. Mi meg közben flörtölgettünk és úgy csináltunk, mintha vízesésekről ugrálgatnánk.
STEWART: Ő próbált nem összekenni az ő fehér sminkjével, én meg nem összekenni őt az én barnámmal. Folyton csöpögött le rólunk. Mondtuk is, “Mindketten elég fehérek vagyunk már, nincs több sminkelés!”
PATTINSON: Vicces volt! Az egész dolog egy hihetetlen és őrült élmény volt!

Címkék: Comic Con, interjú, kristen stewart, Robert Pattinson, sajtótájékoztató, Stephenie Meyer, Taylor Lautner