A Cosmopolishoz kiadtak egy úgynevezett Produkciós jegyzetet, amelyben egy-egy interjú olvasható Robert Pattinsonnal, David Cronenberggel és Don DeLillo-val. A Mr. Pattinsonnal készített interjú első felét most elolvashatjátok, a második részét pedig valamikor hozom.
Nem, de olvastam már néhány más művét. Először a David Cronenberg által elküldött forgatókönyvet olvastam, majd csak azután fogtam hozzá a regényhez. Hihetetlenül hű az eredetihez, de oly módon hogy ezelőtt kizártnak tűnt a filmvászonra adaptálása. Viszont mielőtt hozzáláttam a könyvhöz, már a forgatókönyv gyors ütemű ritmusa és kérlelhetetlen feszültsége mély benyomást tett rám.
Mi vonzott ebben a filmben leginkább?
Cronenberg, természetesen! Eddig csak néhány filmben játszottam és egyiksem közelített ahhoz, amire a vele való közös együttműködés során számítottam, de nem csalódtam… tudtam, hogy nagyon kreatív, és igazi élmény lesz. A forgatókönyv stílusa volt rám hatással, olyasmi mint egy hosszú vers. Egy titokzatos költemény. Általában amikor elolvasol egy scriptet rögtön tudod, hogy miről szól, hova tart, hogyan ér véget, még akkor is ha váratlan vagy félrevezető csavarokkal tarkított. Ezúttal ez teljesen más volt, minél tovább olvastam annál kevésbé tudtam kitalálni merre vezet a cselekmény, és annál inkább akartam a részesévé válni. Egyáltalán nem illik semmilyen filmes műfajba, saját jogán létezik.
Amikor először olvastad a scriptet, láttad magad a szerepben, el tudtad képzelni, hogy milyen lenne az egész vizuálisan?
Egyáltalán nem. Amikor először beszéltem Daviddel, pontosan azt mondtam neki, hogy semmi elképzelésem sincs, ő azt mondta, hogy ez jó dolog. Különben is, úgy vélem, hogy azon a ponton ő sem gondolt előre, mindez egy progresszív, organikus módon bontakozott ki, kezdve a szövegtől a számtalan vizuális döntésen át, ami formálja a filmet. Ez egy élő folyamat. Még a forgatás első hetében is azon töprengtünk, hogy milyen lesz a film ha egyszer kész lesz. Lenyűgöző volt, úgy éreztem, hogy a film önmagát formálja meg.
Most hogy a film elkészült: sokban különbözik a forgatókönyvtől vagy épp ellenkezőleg, hű a leírtakhoz?
Nehéz megmondani, mert a film különböző szinteken él. Már kétszer láttam: az első alkalommal meghökkentett a nevetséges oldala, amellyel tisztában voltam hisz ott voltam a forgatáson, de valahogy váratlanul ért. Másodjára annak a súlya érvényesült, hogy mi a tét. Mindkét alkalommal egy-egy közönség is jelen volt, a reakciók igen széles skálán mozogtak, a nevetéstől kezdve a feszültségteliségig. Ezen komplexitás ellenére lenyűgözött, ahogy az érzelmek széles skáláját kiváltja.
Véleményed szerint ki Eric Packer? Miként jellemeznéd?
Számomra Eric egy olyan valakit testesít meg, aki egy másik világhoz tartozik, aki úgy viselkedik mintha egy másik planétára született volna, és aki megpróbálja felfedezni hogy mely világban is kellene élnie. De az tény, hogy nem érti a világot, úgy ahogy az van.
Azért eléggé megérti, hogy vagyonossá váljon.
Persze, de csak nagyon absztrakt módon. A bankügylet, az ügynöki munka és a spekuláció számára nem kapcsolódó tevékenységek, ugyan jó bennük, de nem úgy mint egy valódi szakértő avagy lángelme, hanem inkább csak egyfajta ösztönnek köszönhetően. Ahogy a könyvben, a film során is láthatod: a megközelítése a pénzügyi adatokhoz jövőbeliek, olyannyira hogy nem is tudja miként éljen többé a jelenben. Valahogy mégis felfogja a valódi világ működését, de csak a sajátságos és zavaros módján.
Beszéltél erről David Cronenberggel?
Egy kicsit igen, de szerette ha olyan valami után kutattam, ami megmagyarázhatatlan és tisztázatlan. Különösen azt szerette, amikor anélkül játszottam, hogy igazán tudtam mit is csinálok, és amint azt érezte, hogy ok-okozati összefüggésre bukkantam vagy logikus magyarázattal állok elő Eric viselkedését illetően megszakította a felvételt. Ez a rendezés nagyon furcsa változata, teljes mértékben az érzéseken alapult mintsem az elgondolásokon.
Miként készültél fel a szerepre?
David nem szereti a próbákat. Mielőtt hozzáláttunk a forgatáshoz nem beszéltünk sokat a filmről. A többi színésszel a produkció közben, csak a helyszínen találkoztam. Akkor fedeztem fel/ismertem meg őket, ahogy a szó szoros értelemben beültek Eric Packer limuzinjába. Ez egészen kellemes volt. A forgatás kezdetétől valamiképp a filmben éltem, az autó belsejében: mindig ott voltam, az volt az otthonom, ott üdvözöltem a többi színészt abban a parancsnoki székszerűségben ülve. Mindenki másnak alapvetően az én világomhoz kellett alkalmazkodnia.
Volt javaslatod a karaktered kinézete vagy öltözékét illetően?
Igen, de nála a semleges kinézet a fontos, igyekeztünk elkerülni a tipikus és sztereotip gazdag üzletember jellemzőket. Az elején egyedül a napszemüvegek terén volt egy megbeszélés, a legmeghatározhatatlanabbat kerestem, amely semmit nem mondd el a karakterről.
Címkék:
1 megjegyzés:
Fúú, ezt az interjút én is megtaláltam valahol és szerettem volna lefordítani, de aztán másképp alakult. De mivel nagyon érdekelt, nagyon örülök, hogy lefordítottad, és elolvashatom magyarul.
Köszönöm szépen!! Klassz interjú.
Megjegyzés küldése