Az általad megformált karakter, Maggie meg tudja mondani, hogy mikor hazudnak az emberek. A való életben Te is jó vagy ebben?
Marlane Barnes: Szeretném azt hinni, hogy jó emberismerő vagyok. Úgy gondolom, hogy ez egyike azon dolgoknak, amiket a színészet adott nekem – meg tudod mondani, mikor játsszák meg magukat az emberek.
Stephenie Meyer beszélgetett veled egyáltalán a karakteredről?
Marlane Barnes: Tudod a forgatáson tulajdonképpen nem beszéltem sokat Stephenie-vel, de azt tudom hogy Lisa [Howard] igen, nekem erre viszont nem igazán volt lehetőségem… de olvasva az általa kiadott átfogó rajongói könyvet (a Twilight Kalauzt), meglepő volt azzal szembesülni, hogy a Maggie-t illetően hozott döntéseim nagyon része igen közel állt ahhoz amit ő előtte már kigondolt, szóval úgy éreztem, hogy mindketten tudjuk… azaz, hogy az agyunk egy rúgóra jár.
Szóval mondhatjuk, hogy egy kicsit már a rajongója voltál?
Marlane Barnes: A beválogatásom előtt nem olvastam a könyveket, de utána egyszer igen, szóval számomra… hát igen, nem is tudom, azt hiszem egy kicsit tartottam tőle. Ő olyan mint az ezen hatalmas világ uralkodó királynője, nagyon elfoglalt, a forgatáson pedig sok volt a nagyon fontos tennivaló, szóval csak megpróbáltam nem láb alatt lenni. De valóban nagyon aranyos és kedves mindenkihez és annyira odatette magát a film elkészítése során, mint amennyire valószínűleg bárki más is.
Milyen volt magadat először megpillantani a full kosztümödben és sminkben?
Marlane Barnes: Voltaképpen eléggé fantasztikus. Tudod a jelmeztervezőnk, Michael [Wilkonson] nagyon nyitott volt felénk, mindig kérdezgette, hogy ’Ez tetszik neked? És ez?’ Emlékszem, hogy mindig azt mondtam, ’Ó persze, persze mindegyiket.’
Ez addig is tartott, amíg azt nem kérdeztem magamtól, ’Miért is mentem én bele, hogy ezeket a magassarkú csizmákat viseljem?’ De tudod a kontaktlencsék is sokat segítettek a karakter megformálása során: berakod azokat a vörös vámpírlencséket és már nem is kell, hogy igazán színészkedj. Ez eléggé klassz volt.
Ha a forgatási időszakot vesszük figyelembe, mely volt a kedvenc napod?
Marlane Barnes: A kedvenc napom talán az volt, amikor összeraktuk a Bill Condonnak szánt táncos flash mob-ot. Ez egyébként ugyanazon napon volt, mint amikor a sajtó- és promóanyagokat csináltuk. Emellett még forgattunk is, majd Lee Pace és Mia Maestro előállt ezzel a flash mob ötlettel, aminek az élére Toni Trucks állt, mondjuk úgy hogy ő volt az egész tánckapitánya. Később ebédidőben (forgatási idő szerint ez 6 órát jelentett) mindannyian összegyűltünk, és betanultuk a mozdulatsort… olyan volt ez mint egy nyári tábor utolsó napja… azaz tudom, hogy sok ember a Twilight filmek elkészítését egy táborszerűséghez hasonlítja, de ebben tényleg van valami. Szinte mindenki benne volt ebben a kis meglepetésben, a rendezői asszisztenseken keresztül a kameratechnikáért, a világosításért és hangért felelős szakemberekig, kivéve egyetlen személyt, magát Billt. Azt hiszem még néhány stábtag is tudta, sőt a Volturi tagjai/statisztái is sejtették, hogy valami mozgolódás van a háttérben, szóval végül ott voltunk a csatatéren és belekezdtünk ebbe a táncba, bámulatos és megismételhetetlen élmény volt.
Van arról szó, hogy ez a táncbetét vagy nevezzük flash mob-nak rákerül a DVD kiadásra?
Marlane Barnes: Volt egy srác a forgatáson, aki a kulisszák mögötti felvételekért volt a felelős és azt tudom, hogy előre figyelmeztették, így van erről felvétel. Viszont az Eurythmics Sweet Dreams Are Made of of These című számára táncoltunk és nincs meg nekik ennek a dalnak a jogai, szóval sok itt a probléma hogy vajon rákerülhet-e ez a DVD-re…Voltaképpen én magam is nagyon izgatott vagyok, hogy megjelenik-e rajta, mert csinálni baromi szórakoztató volt.
Meg tudnád velünk osztani, hogy ki volt a legjobb táncos?
Marlane Barnes: Ó te jóságos… mármint Guri [Weinberg] és Noel [Fisher] talán a legviccesebb pasik, akiket ismerek. Együtt egy meglehetősen dinamikus duót alkotnak, úgy emlékszem hogy a közreműködésük igazán komikusra sikerült. Úgyhogy Team Romániáé a szavazatom.
Ha már a többiek szóba kerültek, meglepődtél amikor megláttál másokat a kosztümjeikben?
Marlane Barnes: Őszintén nagyon meglepett az, hogy a Denalik mennyire gyönyörűek voltak. Előtte nem igazán gondoltam abba bele, hogy az alaszkai klánnak miként kellene kinéznie, de azok a szőrmék és bőrök – gyönyörűen festettek, jól néztek ki együtt. Tehát ebben rájuk szavaznék, főleg Casey [Labow] outfitjére. Én magam nem viselek szőrmét/bundát, de baromi jól nézett ki tudod? Nagyon eredetinek tűntek.
Milyen érzés volt egy már ennyire kiforrott franchise stábjához csatlakozni? Tudod, olyasmi mi volt mint új kölyöknek lenni a suliban? Milyen volt a szereplőgárdához betársulni?
Marlane Barnes: Nos, mivel rengetegen voltunk újak és mivel a produkció tagjai kézen fogtak bennünket szóval soha nem kellett igazán aggódnunk semmi miatt… nem volt annyira furcsa mint amennyire talán lennie kellett volna. Sokan voltunk újak, így ez az ’új kölyök vagy a suliban’ érzés sem volt meg, hisz 25 új gyerek érkezett, mi voltunk túlerőben. Ez mindenki számára új volt, ami azt hiszem könnyebbé tette a dolgokat, valamint a már meglévő szereplőgárda nagyon szívélyes volt velünk és izgatottak voltak, hogy új emberek lépnek a Twilight fedélzetére. Mindent összevetve igazán jó élmény volt.
Tudnál egy kicsit mesélni arról, hogy mennyi ideig kellett titokban tartanod a beválogatásodat. Illetve mikor végre elárulhattad, ki volt az első személy, aki megtudta hogy szerepelni fogsz egy Twilight filmben?
Marlane Barnes: Nos eleinte nem mondták el, hogy tartsam titokban ezt az egészet, szóval rögtön elmondtam az anyukámnak, a családtagjaim nagy részének és a legközelebbi barátaimnak, majd jött a ’Ó, tudod, ha bármit is megosztasz online’ mondat… egyébiránt van egy privát Facebook profilom is, szóval tényleg úgy gondoltam hogy hónapokon keresztül csak a legközelebbi barátaim tudtak erről az egészről. Tudod 2010. szeptemberében válogattak be és talán ugyanezen év októberéig nem is kezdték el a neveket nyilvánosságra hozni, szóval eltartott egy idei míg az én klánomra került a sor. Ez az egész procedúra… tudod ezen kis dolgokat meg kell tartanod magadnak, hogy mindenki más számára szórakoztató és izgalmas legyen, de ez ezzel jár.
A barátaid között voltak olyan Twihardok, akik kifejezetten izgatottak lettek ezen hír hallatán?
Marlane Barnes: Igen! Tudod az egyik közeli barátom igazán odavolt a Twilightért, amikor még suliban jártunk. Állandóan azt nézte. Ő és a szobatársa csak ültek és együtt nézték egész álló nap, újra és újra megnézték az addig kijött részeket, szóval ő nagyon izgatott és azt hiszem ledöbbent volt emiatt. Számomra viszont szürreális volt, mert eszembe jutott, hogy ’Ó igen, te ezért nagyon oda voltál.’ Szóval igen, klassz volt. Valamint van néhány gimis unokatesóm is, úgyhogy ez számukra is igazán izgalmas.
Miként készülték fel Maggie megformálására?
Marlane Barnes: Mivel színészkedésből megszereztem az MF [Master of Fine Arts] szintet, így sok gyakorlatom volt hangképzésből és dialektusból. Szóval tulajdonképpen már a beválogatásom előtt tudtam ír dialektusban beszélni, emiatt végülis nem kellett aggódnom. A munka többi részét pedig az tette ki, hogy felelevenítsem az ír történelemről tanult dolgokat és eldöntsem hogy Maggie, Shiobhan valamint Liam miként jöttek össze, miként viszonyulnak egymáshoz. Viszont ezzel kapcsolatban ért a legmeglepőbb dolog, ugyanis Stephenie Meyer a Twilight Kalauzban az írekkel kapcsolatban azt írta, hogy először Siobhan és Liam talált először egymásra, majd később csatlakoztam csak hozzájuk, azonban Maggie és Liam eleinte nem jött ki igazán jó… Tehát ott volt ez az ’Ó hát én is pontosan így gondoltam ezt az egészet,’ pillanat, ami eléggé lenyűgöző volt… ráéreztem – mint ahogy ezt már említettem korábban is - ráéreztem Stephenie írására, még akkor is ha részletekben menően nem osztott meg velünk az ezen karakterekről a fejében élő dolgokat, egyébként úgy hiszem ez valahogy átütött az írásán. Csak az a mód, ahogy megjeleníti őket, és ahogy interakcióba lépnek egymással… Ráhangolódtam ezekre, tudod?
Milyen volt együtt dolgozni Patrick [Brennan]-nal és Lisával?
Marlane Barnes: Nagyszerű volt velük együtt dolgozni. Lisa annyira szórakoztató. Ő egy Broadway musical színésznő, szóval igazán vidám, sokat viccelődtünk és énekeltünk, Patrick pedig tökéletes példája a gentleman óriásnak. Magas, édes, őszinte és igazán lágyan/gyengéden beszél. Tudod ő nem is kívánhattam volna ennél jobb párost magam mellé.
Korábbi interjúk:Marlane Barnes: Szeretném azt hinni, hogy jó emberismerő vagyok. Úgy gondolom, hogy ez egyike azon dolgoknak, amiket a színészet adott nekem – meg tudod mondani, mikor játsszák meg magukat az emberek.
Marlane Barnes: Tudod a forgatáson tulajdonképpen nem beszéltem sokat Stephenie-vel, de azt tudom hogy Lisa [Howard] igen, nekem erre viszont nem igazán volt lehetőségem… de olvasva az általa kiadott átfogó rajongói könyvet (a Twilight Kalauzt), meglepő volt azzal szembesülni, hogy a Maggie-t illetően hozott döntéseim nagyon része igen közel állt ahhoz amit ő előtte már kigondolt, szóval úgy éreztem, hogy mindketten tudjuk… azaz, hogy az agyunk egy rúgóra jár.
Szóval mondhatjuk, hogy egy kicsit már a rajongója voltál?
Marlane Barnes: A beválogatásom előtt nem olvastam a könyveket, de utána egyszer igen, szóval számomra… hát igen, nem is tudom, azt hiszem egy kicsit tartottam tőle. Ő olyan mint az ezen hatalmas világ uralkodó királynője, nagyon elfoglalt, a forgatáson pedig sok volt a nagyon fontos tennivaló, szóval csak megpróbáltam nem láb alatt lenni. De valóban nagyon aranyos és kedves mindenkihez és annyira odatette magát a film elkészítése során, mint amennyire valószínűleg bárki más is.
Milyen volt magadat először megpillantani a full kosztümödben és sminkben?
Marlane Barnes: Voltaképpen eléggé fantasztikus. Tudod a jelmeztervezőnk, Michael [Wilkonson] nagyon nyitott volt felénk, mindig kérdezgette, hogy ’Ez tetszik neked? És ez?’ Emlékszem, hogy mindig azt mondtam, ’Ó persze, persze mindegyiket.’
Ez addig is tartott, amíg azt nem kérdeztem magamtól, ’Miért is mentem én bele, hogy ezeket a magassarkú csizmákat viseljem?’ De tudod a kontaktlencsék is sokat segítettek a karakter megformálása során: berakod azokat a vörös vámpírlencséket és már nem is kell, hogy igazán színészkedj. Ez eléggé klassz volt.
Ha a forgatási időszakot vesszük figyelembe, mely volt a kedvenc napod?
Marlane Barnes: A kedvenc napom talán az volt, amikor összeraktuk a Bill Condonnak szánt táncos flash mob-ot. Ez egyébként ugyanazon napon volt, mint amikor a sajtó- és promóanyagokat csináltuk. Emellett még forgattunk is, majd Lee Pace és Mia Maestro előállt ezzel a flash mob ötlettel, aminek az élére Toni Trucks állt, mondjuk úgy hogy ő volt az egész tánckapitánya. Később ebédidőben (forgatási idő szerint ez 6 órát jelentett) mindannyian összegyűltünk, és betanultuk a mozdulatsort… olyan volt ez mint egy nyári tábor utolsó napja… azaz tudom, hogy sok ember a Twilight filmek elkészítését egy táborszerűséghez hasonlítja, de ebben tényleg van valami. Szinte mindenki benne volt ebben a kis meglepetésben, a rendezői asszisztenseken keresztül a kameratechnikáért, a világosításért és hangért felelős szakemberekig, kivéve egyetlen személyt, magát Billt. Azt hiszem még néhány stábtag is tudta, sőt a Volturi tagjai/statisztái is sejtették, hogy valami mozgolódás van a háttérben, szóval végül ott voltunk a csatatéren és belekezdtünk ebbe a táncba, bámulatos és megismételhetetlen élmény volt.
Van arról szó, hogy ez a táncbetét vagy nevezzük flash mob-nak rákerül a DVD kiadásra?
Marlane Barnes: Volt egy srác a forgatáson, aki a kulisszák mögötti felvételekért volt a felelős és azt tudom, hogy előre figyelmeztették, így van erről felvétel. Viszont az Eurythmics Sweet Dreams Are Made of of These című számára táncoltunk és nincs meg nekik ennek a dalnak a jogai, szóval sok itt a probléma hogy vajon rákerülhet-e ez a DVD-re…Voltaképpen én magam is nagyon izgatott vagyok, hogy megjelenik-e rajta, mert csinálni baromi szórakoztató volt.
Meg tudnád velünk osztani, hogy ki volt a legjobb táncos?
Marlane Barnes: Ó te jóságos… mármint Guri [Weinberg] és Noel [Fisher] talán a legviccesebb pasik, akiket ismerek. Együtt egy meglehetősen dinamikus duót alkotnak, úgy emlékszem hogy a közreműködésük igazán komikusra sikerült. Úgyhogy Team Romániáé a szavazatom.
Ha már a többiek szóba kerültek, meglepődtél amikor megláttál másokat a kosztümjeikben?
Marlane Barnes: Őszintén nagyon meglepett az, hogy a Denalik mennyire gyönyörűek voltak. Előtte nem igazán gondoltam abba bele, hogy az alaszkai klánnak miként kellene kinéznie, de azok a szőrmék és bőrök – gyönyörűen festettek, jól néztek ki együtt. Tehát ebben rájuk szavaznék, főleg Casey [Labow] outfitjére. Én magam nem viselek szőrmét/bundát, de baromi jól nézett ki tudod? Nagyon eredetinek tűntek.
Milyen érzés volt egy már ennyire kiforrott franchise stábjához csatlakozni? Tudod, olyasmi mi volt mint új kölyöknek lenni a suliban? Milyen volt a szereplőgárdához betársulni?
Marlane Barnes: Nos, mivel rengetegen voltunk újak és mivel a produkció tagjai kézen fogtak bennünket szóval soha nem kellett igazán aggódnunk semmi miatt… nem volt annyira furcsa mint amennyire talán lennie kellett volna. Sokan voltunk újak, így ez az ’új kölyök vagy a suliban’ érzés sem volt meg, hisz 25 új gyerek érkezett, mi voltunk túlerőben. Ez mindenki számára új volt, ami azt hiszem könnyebbé tette a dolgokat, valamint a már meglévő szereplőgárda nagyon szívélyes volt velünk és izgatottak voltak, hogy új emberek lépnek a Twilight fedélzetére. Mindent összevetve igazán jó élmény volt.
Tudnál egy kicsit mesélni arról, hogy mennyi ideig kellett titokban tartanod a beválogatásodat. Illetve mikor végre elárulhattad, ki volt az első személy, aki megtudta hogy szerepelni fogsz egy Twilight filmben?
Marlane Barnes: Nos eleinte nem mondták el, hogy tartsam titokban ezt az egészet, szóval rögtön elmondtam az anyukámnak, a családtagjaim nagy részének és a legközelebbi barátaimnak, majd jött a ’Ó, tudod, ha bármit is megosztasz online’ mondat… egyébiránt van egy privát Facebook profilom is, szóval tényleg úgy gondoltam hogy hónapokon keresztül csak a legközelebbi barátaim tudtak erről az egészről. Tudod 2010. szeptemberében válogattak be és talán ugyanezen év októberéig nem is kezdték el a neveket nyilvánosságra hozni, szóval eltartott egy idei míg az én klánomra került a sor. Ez az egész procedúra… tudod ezen kis dolgokat meg kell tartanod magadnak, hogy mindenki más számára szórakoztató és izgalmas legyen, de ez ezzel jár.
A barátaid között voltak olyan Twihardok, akik kifejezetten izgatottak lettek ezen hír hallatán?
Marlane Barnes: Igen! Tudod az egyik közeli barátom igazán odavolt a Twilightért, amikor még suliban jártunk. Állandóan azt nézte. Ő és a szobatársa csak ültek és együtt nézték egész álló nap, újra és újra megnézték az addig kijött részeket, szóval ő nagyon izgatott és azt hiszem ledöbbent volt emiatt. Számomra viszont szürreális volt, mert eszembe jutott, hogy ’Ó igen, te ezért nagyon oda voltál.’ Szóval igen, klassz volt. Valamint van néhány gimis unokatesóm is, úgyhogy ez számukra is igazán izgalmas.
Miként készülték fel Maggie megformálására?
Marlane Barnes: Mivel színészkedésből megszereztem az MF [Master of Fine Arts] szintet, így sok gyakorlatom volt hangképzésből és dialektusból. Szóval tulajdonképpen már a beválogatásom előtt tudtam ír dialektusban beszélni, emiatt végülis nem kellett aggódnom. A munka többi részét pedig az tette ki, hogy felelevenítsem az ír történelemről tanult dolgokat és eldöntsem hogy Maggie, Shiobhan valamint Liam miként jöttek össze, miként viszonyulnak egymáshoz. Viszont ezzel kapcsolatban ért a legmeglepőbb dolog, ugyanis Stephenie Meyer a Twilight Kalauzban az írekkel kapcsolatban azt írta, hogy először Siobhan és Liam talált először egymásra, majd később csatlakoztam csak hozzájuk, azonban Maggie és Liam eleinte nem jött ki igazán jó… Tehát ott volt ez az ’Ó hát én is pontosan így gondoltam ezt az egészet,’ pillanat, ami eléggé lenyűgöző volt… ráéreztem – mint ahogy ezt már említettem korábban is - ráéreztem Stephenie írására, még akkor is ha részletekben menően nem osztott meg velünk az ezen karakterekről a fejében élő dolgokat, egyébként úgy hiszem ez valahogy átütött az írásán. Csak az a mód, ahogy megjeleníti őket, és ahogy interakcióba lépnek egymással… Ráhangolódtam ezekre, tudod?
Milyen volt együtt dolgozni Patrick [Brennan]-nal és Lisával?
Marlane Barnes: Nagyszerű volt velük együtt dolgozni. Lisa annyira szórakoztató. Ő egy Broadway musical színésznő, szóval igazán vidám, sokat viccelődtünk és énekeltünk, Patrick pedig tökéletes példája a gentleman óriásnak. Magas, édes, őszinte és igazán lágyan/gyengéden beszél. Tudod ő nem is kívánhattam volna ennél jobb párost magam mellé.
- MyAnna Buring (Tanya Denali)
- Casey Labow (Kate Denali)
- Judi Shekoni (Zafrina - Amazon klán)
- Rami Malek (Benjamin - Egyiptomi klán)
- Angela Sarafyan (Tia - Egyiptomi klán)
- Patrick Brennan (Liam - Ír klán)
Címkék:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése