Ha vissza tudnál menni öt évet az időben, milyen tanácsot adnál magadnak az erre az élményre/utazásra való felkészülés gyanánt?
Robert Pattinson: Vodkát kezdj inni sör helyett és próbálj meg a lehető leghamarabb kockás hasra szert tenni, mert akkor sokkal sikeresebb színész leszel. (Nevet.) De nem is tudom. Valahol szórakoztató/jó a terrorral/rémülettel és a dolgok hullámhegyeivel és -völgyeivel megbirkózni.
Bármilyen Alkonyatos esemény vagy ilyesmi kapcsán még mindig nagy meglepetések érnek minket. Emlékszem, amikor a harmadik filmnél Münchenbe mentünk és az egész Olympic Stadion tele volt rajongóval. Kristennel és Taylorral besétáltunk a stadionba, a 30 000 ember pedig tizenöt percen át csak sikított (Nevet.) - ekkor még nem is csináltunk semmit. Abszolút bizarr! Erre számítani és felkészülni nem lehet.
A Hajnalhasadás második részének jelmondata az „Örökké,” mi jut erről eszedbe?
Robert Pattinson: Halál. (Nevet.) Ó anyám, nem is tudom. Remény - azt hiszem. Ez nehéz kérdés, tényleg nem tudom. Sokféle dolog.
Edward Cullenként mi volt az utolsó jeleneted?
Robert Pattinson: Figyelembe véve, hogy az egész széria forgatása a legnyomorúságosabb, legszerencsétlenebb körülmények között zajlott, végül két napnyi Karib-tengeri forgatással fejeztük be a Sagát. Jó volt. Ahogy felvettük az utolsó jelenetet, a nap is elkezdett feljönni St. Thomason. Nagyszerű módja volt a lezárásnak tekintve, hogy fontolóra vették a tengernél forgatást Vancouvernél, ami egyáltalán nem működött volna. (Nevet.)
Szomorú voltál amiatt, hogy el kell engedned a karaktert?
Robert Pattinson: Igen... nagyon, nagyon különös volt. Az egész út során, egészen az utolsó felvételig frusztrált voltam a megformálása miatt. Egyrészről a közönség nagy részének megvan a maga idealizált elképzelése Edwardról, egy bizonyos módon akarják látni, független attól, hogy mi is valójában. Az én ösztöneim viszont arra vezéreltek, hogy megpróbáljam benne megtalálni az esendőséget, a gyengeséget. Megpróbálod ezeket a dolgokat egyszerre megvalósítani, de ez nagyon furcsává válik. Megpróbálsz egy mások szerint tökéletes valakit alakítani, de mégis mi az, milyen az? Ami nem igazán jelent bármit is. Szóval egyrészről igyekszel egy archetípust alakítani, másfelől meg magát a karaktert - az utolsó jelenetig őrülten frusztráltan éreztem magam, utána ez megszűnt.
A karaktert illetően mit volt a legnehezebb magad mögött hagyni és mit a legkönnyebb?
Robert Pattinson: Általában amikor egy szériát csinálsz, különösen amikor a karakterek nem változnak, megpróbálsz azon javítani amit az utolsó filmnél csináltál, de ez soha nem történik meg. Furcsán magabiztosnak érzed magad, épp ellentétét annak, ahogy valójában érezned kéne magad. Ez egyfelől jó, másfelől rossz is. Az ötletekből kezdesz kifogyni és néha ellustulni, mert állandóan ugyanazok az emberek vannak körülötted, ugyanazon hatások érnek. Ezért volt jó dolog a folyamatos rendezőcsere. Állandóan készenlétbe kellett lenned. A legrosszabb dolog... valószínűleg az volt, hogy karakternek nem eshet bántódása, nem halhat meg. Ha nem halhatsz meg, rengeteg a lehetőség, de amikor embert alakítasz… mindig ugyanaz a vége. (Nevet.)
A franchise rengeteg ajtót nyitott meg számodra. Hogyan látod, a sikere befolyásolja majd a karrieredet 10 vagy 15 múlva is?
Robert Pattinson: Nem tudom. Az emberek arról kérdezgetnek, hogy félek-e a beskatulyázástól, de ettől nem tarthatsz, mert ez tényleg nem rajtad múlik. Elfogadtam nem vámpír szerepeket is, de nem tudhatom hogy az emberek elfogadnak-e majd ezekben... De az, hogy 15 év múlva mi lesz? Fogalmam sincs. Egyáltalán nem tudom, hogy az emberek miként fognak a szériára visszatekinteni. A rajongótábor lelkesedése nem is tudom meddig fog tartani. Azt sem tudom, hogy én hol leszek, szóval ki tudja... de valahol őrületes lenne, ha még 15 évig ugyanezen állhatatosság fellelhető lenne.
A teljes Alkonyat-élményt tekintve van bármilyen pillanat, amit szeretnél újra átélni?
Robert Pattinson: A teljes első rész nagyon jó volt. Igazán senki sem tudta, hogy mi fog történni a filmmel, a film során, de nagyon jók voltak az energiák. Volt valami, amiért bizonyos módon harcoltak. Azt akarták, hogy különleges legyen. Izgalmas volt és az követő teljes év szintén az volt!
A pályafutásodat tekintve a sikeresség ezen szintjének fenn/megtartása miatt aggódsz?
Robert Pattinson: Hát... nem is tudom… (Nevet.) Ha több kontrollom lenne a nyilvános imidzsemet illetően, az már jó lenne. De nem, azt hiszem ezt lehetetlen fenntartani. Nem hiszem, hogy erre bárki képes lenne, kivéve Denzel Washingtont. (Nevet.)
Furcsa ahol most a filmipar tart - úgy tűnik, hogy az egyetlen garantált nagy pénzt hozó dolognak a szuperhős után az ismételt szuperhős megformálása jelenti. Ez nem feltétlenül kielégítő, de néha nyitva tartja az ajtót az iránt amit igazán szeretnél csinálni. Máskor viszont csinálhatsz egymás után öt nagysikerű filmet, de azok a rendezők még mindig nem válogatnak be, akikkel szeretnél együttműködni és kis filmeket csinálni. Szóval semmire nincs garancia. Próbálok olyan filmekre leszerződni, amikre büszke lehetek... mintha azok csak az utolsók lennének.
Bizonyos szempontból örülsz, hogy a Sagának vége?
Robert Pattinson: Bizonyos szempontból igen. (Nevet.) Az első rész bemutatása után az emberek elkezdtek erre az egészre mint franchise hivatkozni, de a franchise a Burger King vagy a Subway. Nem egy film. Az emberek, akik elkezdik ezt mondogatni általánosságban azok, akik pénzt remélnek belőle. Imádják, ha valami franchise-zá válik. De mint színész számára ez ijesztő, mert úgy érzed, hogy nincs kontrollod, csapdába esel és félsz a változástól… a legrosszabb, ami történhet ha bármilyen típusú művésszé is szeretné válni.
Ugyanolyan híres vagy az Egyesül Királyságban, mint itt Amerikában?
Robert Pattinson: Tulajdonképpen nem is tudom. Angliában tudtam úgy lenni és mászkálni, hogy senkinek sem volt arról fogalma, hogy ki vagyok. Oda kicsit lassabban ért el ez az egész, de már relatíve ugyanolyan mindkét országban. Angliában több gorombaság ér. (Nevet.) De ez általános angol attitűd. Ugyanígy voltam én is a híres emberekkel, ez ösztönös. (Nevet.)
Milyen volt az apaszerepet magadra ölteni?
Robert Pattinson: Nagyon szeretek gyerekekkel és állatokkal dolgozni, mert úgy érzed hogy nem is színészkedsz. Főleg babákkal nagyszerű együtt dolgozni. Azt javaslom, tegyél minden jelenetbe egy babát. Tehetsz kutyát is, garantálom mindenki jobb lesz. (Nevet.) Ha nem, lődd le a kutyát. (Mindenki nevet a teremben.)
Mi a kedvenc vámpíros filmed?
Robert Pattinson: Nagyon szeretem a Penge szériát. Bárcsak az emberek újra R besorolású fantasy filmeket csinálnának. Nem láttam sok vámpíros dolgot. Mindig is furcsa nekem, ha valakik azt mondják ők vámpírrajongók. Nem vagyok non-fan, de furcsa ez. Olyan mintha azt mondanám, „Imádom a zombikat! Szeretem őket, a kedvenceim!” Ez inkább pszichológia probléma, mint egyszerűen rajongani. (Szintén mindenki nevet a teremben.)
Rengeteg új vámpír tűnik fel az utolsó film során. Melyik új karaktert kedveled a leginkább?
Robert Pattinson: Benjamint. Rami Malek alakítja. Azért is, mert szerintem nagyszerű színész. Csak pár jelenete van. Mégis jó olyan színészekkel lenni, akik ennyire lelkesek. Úgy voltak, hogy „Nagy dolog benne lenni egy Alkonyat filmben! Itt van ez az 5 mondat, de odateszem magam!” Bill Condon nagyszerű emberekkel dolgozhatott.
Taylor azt mondta, hogy nem emlékszik a veled való első találkozásra! De te hogy emlékszel, milyen volt először Kristennel és Taylorral találkozni?
Robert Pattinson: Én sem igazán emlékszem a Taylorral való találkozásra. (Nevet.) Talán 15 körül volt és a paróka is rajta volt… Kristennel a meghallgatáson találkoztam először.
Egyébként még mindig a színészként való létezés/elfogadás gondolatához próbálok hozzászokni.... amikor a Harry Pottert csináltam, emlékszem ahogy Dan [Radcliffre], Rupert [Grintre] és Emma [Watsonra] néztem és azt gondoltam, „Ezek a srácok színészek.” Lenyűgöztek. De ők is, pedig akkor Kristent csak néhány dologban láttam. Érdekes volt velük ugyanazon élményen átesni, látni ahogy amennyire csak tudják megtartják a józanságukat. Mert láttam sok olyan embert, akik a casting bejelentés és nem is beszélve egy film után már egy cseppnyi hírnévtől is teljesen elszálltak...
A Collider, a Hitfix és a PageToPremiere átirata alapján készült. További képeket a TeamTwilight és a RobertPattinsonOrg oldalán találtok.
Robert Pattinson: Vodkát kezdj inni sör helyett és próbálj meg a lehető leghamarabb kockás hasra szert tenni, mert akkor sokkal sikeresebb színész leszel. (Nevet.) De nem is tudom. Valahol szórakoztató/jó a terrorral/rémülettel és a dolgok hullámhegyeivel és -völgyeivel megbirkózni.
Bármilyen Alkonyatos esemény vagy ilyesmi kapcsán még mindig nagy meglepetések érnek minket. Emlékszem, amikor a harmadik filmnél Münchenbe mentünk és az egész Olympic Stadion tele volt rajongóval. Kristennel és Taylorral besétáltunk a stadionba, a 30 000 ember pedig tizenöt percen át csak sikított (Nevet.) - ekkor még nem is csináltunk semmit. Abszolút bizarr! Erre számítani és felkészülni nem lehet.
A Hajnalhasadás második részének jelmondata az „Örökké,” mi jut erről eszedbe?
Robert Pattinson: Halál. (Nevet.) Ó anyám, nem is tudom. Remény - azt hiszem. Ez nehéz kérdés, tényleg nem tudom. Sokféle dolog.
Edward Cullenként mi volt az utolsó jeleneted?
Robert Pattinson: Figyelembe véve, hogy az egész széria forgatása a legnyomorúságosabb, legszerencsétlenebb körülmények között zajlott, végül két napnyi Karib-tengeri forgatással fejeztük be a Sagát. Jó volt. Ahogy felvettük az utolsó jelenetet, a nap is elkezdett feljönni St. Thomason. Nagyszerű módja volt a lezárásnak tekintve, hogy fontolóra vették a tengernél forgatást Vancouvernél, ami egyáltalán nem működött volna. (Nevet.)
Szomorú voltál amiatt, hogy el kell engedned a karaktert?
Robert Pattinson: Igen... nagyon, nagyon különös volt. Az egész út során, egészen az utolsó felvételig frusztrált voltam a megformálása miatt. Egyrészről a közönség nagy részének megvan a maga idealizált elképzelése Edwardról, egy bizonyos módon akarják látni, független attól, hogy mi is valójában. Az én ösztöneim viszont arra vezéreltek, hogy megpróbáljam benne megtalálni az esendőséget, a gyengeséget. Megpróbálod ezeket a dolgokat egyszerre megvalósítani, de ez nagyon furcsává válik. Megpróbálsz egy mások szerint tökéletes valakit alakítani, de mégis mi az, milyen az? Ami nem igazán jelent bármit is. Szóval egyrészről igyekszel egy archetípust alakítani, másfelől meg magát a karaktert - az utolsó jelenetig őrülten frusztráltan éreztem magam, utána ez megszűnt.
A karaktert illetően mit volt a legnehezebb magad mögött hagyni és mit a legkönnyebb?
Robert Pattinson: Általában amikor egy szériát csinálsz, különösen amikor a karakterek nem változnak, megpróbálsz azon javítani amit az utolsó filmnél csináltál, de ez soha nem történik meg. Furcsán magabiztosnak érzed magad, épp ellentétét annak, ahogy valójában érezned kéne magad. Ez egyfelől jó, másfelől rossz is. Az ötletekből kezdesz kifogyni és néha ellustulni, mert állandóan ugyanazok az emberek vannak körülötted, ugyanazon hatások érnek. Ezért volt jó dolog a folyamatos rendezőcsere. Állandóan készenlétbe kellett lenned. A legrosszabb dolog... valószínűleg az volt, hogy karakternek nem eshet bántódása, nem halhat meg. Ha nem halhatsz meg, rengeteg a lehetőség, de amikor embert alakítasz… mindig ugyanaz a vége. (Nevet.)
A franchise rengeteg ajtót nyitott meg számodra. Hogyan látod, a sikere befolyásolja majd a karrieredet 10 vagy 15 múlva is?
Robert Pattinson: Nem tudom. Az emberek arról kérdezgetnek, hogy félek-e a beskatulyázástól, de ettől nem tarthatsz, mert ez tényleg nem rajtad múlik. Elfogadtam nem vámpír szerepeket is, de nem tudhatom hogy az emberek elfogadnak-e majd ezekben... De az, hogy 15 év múlva mi lesz? Fogalmam sincs. Egyáltalán nem tudom, hogy az emberek miként fognak a szériára visszatekinteni. A rajongótábor lelkesedése nem is tudom meddig fog tartani. Azt sem tudom, hogy én hol leszek, szóval ki tudja... de valahol őrületes lenne, ha még 15 évig ugyanezen állhatatosság fellelhető lenne.
A teljes Alkonyat-élményt tekintve van bármilyen pillanat, amit szeretnél újra átélni?
Robert Pattinson: A teljes első rész nagyon jó volt. Igazán senki sem tudta, hogy mi fog történni a filmmel, a film során, de nagyon jók voltak az energiák. Volt valami, amiért bizonyos módon harcoltak. Azt akarták, hogy különleges legyen. Izgalmas volt és az követő teljes év szintén az volt!
A pályafutásodat tekintve a sikeresség ezen szintjének fenn/megtartása miatt aggódsz?
Robert Pattinson: Hát... nem is tudom… (Nevet.) Ha több kontrollom lenne a nyilvános imidzsemet illetően, az már jó lenne. De nem, azt hiszem ezt lehetetlen fenntartani. Nem hiszem, hogy erre bárki képes lenne, kivéve Denzel Washingtont. (Nevet.)
Furcsa ahol most a filmipar tart - úgy tűnik, hogy az egyetlen garantált nagy pénzt hozó dolognak a szuperhős után az ismételt szuperhős megformálása jelenti. Ez nem feltétlenül kielégítő, de néha nyitva tartja az ajtót az iránt amit igazán szeretnél csinálni. Máskor viszont csinálhatsz egymás után öt nagysikerű filmet, de azok a rendezők még mindig nem válogatnak be, akikkel szeretnél együttműködni és kis filmeket csinálni. Szóval semmire nincs garancia. Próbálok olyan filmekre leszerződni, amikre büszke lehetek... mintha azok csak az utolsók lennének.
Bizonyos szempontból örülsz, hogy a Sagának vége?
Robert Pattinson: Bizonyos szempontból igen. (Nevet.) Az első rész bemutatása után az emberek elkezdtek erre az egészre mint franchise hivatkozni, de a franchise a Burger King vagy a Subway. Nem egy film. Az emberek, akik elkezdik ezt mondogatni általánosságban azok, akik pénzt remélnek belőle. Imádják, ha valami franchise-zá válik. De mint színész számára ez ijesztő, mert úgy érzed, hogy nincs kontrollod, csapdába esel és félsz a változástól… a legrosszabb, ami történhet ha bármilyen típusú művésszé is szeretné válni.
Ugyanolyan híres vagy az Egyesül Királyságban, mint itt Amerikában?
Robert Pattinson: Tulajdonképpen nem is tudom. Angliában tudtam úgy lenni és mászkálni, hogy senkinek sem volt arról fogalma, hogy ki vagyok. Oda kicsit lassabban ért el ez az egész, de már relatíve ugyanolyan mindkét országban. Angliában több gorombaság ér. (Nevet.) De ez általános angol attitűd. Ugyanígy voltam én is a híres emberekkel, ez ösztönös. (Nevet.)
Milyen volt az apaszerepet magadra ölteni?
Robert Pattinson: Nagyon szeretek gyerekekkel és állatokkal dolgozni, mert úgy érzed hogy nem is színészkedsz. Főleg babákkal nagyszerű együtt dolgozni. Azt javaslom, tegyél minden jelenetbe egy babát. Tehetsz kutyát is, garantálom mindenki jobb lesz. (Nevet.) Ha nem, lődd le a kutyát. (Mindenki nevet a teremben.)
Mi a kedvenc vámpíros filmed?
Robert Pattinson: Nagyon szeretem a Penge szériát. Bárcsak az emberek újra R besorolású fantasy filmeket csinálnának. Nem láttam sok vámpíros dolgot. Mindig is furcsa nekem, ha valakik azt mondják ők vámpírrajongók. Nem vagyok non-fan, de furcsa ez. Olyan mintha azt mondanám, „Imádom a zombikat! Szeretem őket, a kedvenceim!” Ez inkább pszichológia probléma, mint egyszerűen rajongani. (Szintén mindenki nevet a teremben.)
Rengeteg új vámpír tűnik fel az utolsó film során. Melyik új karaktert kedveled a leginkább?
Robert Pattinson: Benjamint. Rami Malek alakítja. Azért is, mert szerintem nagyszerű színész. Csak pár jelenete van. Mégis jó olyan színészekkel lenni, akik ennyire lelkesek. Úgy voltak, hogy „Nagy dolog benne lenni egy Alkonyat filmben! Itt van ez az 5 mondat, de odateszem magam!” Bill Condon nagyszerű emberekkel dolgozhatott.
Taylor azt mondta, hogy nem emlékszik a veled való első találkozásra! De te hogy emlékszel, milyen volt először Kristennel és Taylorral találkozni?
Robert Pattinson: Én sem igazán emlékszem a Taylorral való találkozásra. (Nevet.) Talán 15 körül volt és a paróka is rajta volt… Kristennel a meghallgatáson találkoztam először.
Egyébként még mindig a színészként való létezés/elfogadás gondolatához próbálok hozzászokni.... amikor a Harry Pottert csináltam, emlékszem ahogy Dan [Radcliffre], Rupert [Grintre] és Emma [Watsonra] néztem és azt gondoltam, „Ezek a srácok színészek.” Lenyűgöztek. De ők is, pedig akkor Kristent csak néhány dologban láttam. Érdekes volt velük ugyanazon élményen átesni, látni ahogy amennyire csak tudják megtartják a józanságukat. Mert láttam sok olyan embert, akik a casting bejelentés és nem is beszélve egy film után már egy cseppnyi hírnévtől is teljesen elszálltak...
A Collider, a Hitfix és a PageToPremiere átirata alapján készült. További képeket a TeamTwilight és a RobertPattinsonOrg oldalán találtok.
Címkék:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése