Milyen volt egyszerre játszani Bella emberi és vámpír oldalát?
Stewart: Nagy szerencsém volt azzal, hogy olyan sokáig játszhattam az ember-Bellát. A vámpírok legnagyobb erényei, a képességeik, amiktől olyan különlegesek, tulajdonképpen az emberi létükből nagyítódtak fel. Szóval egy igazán kiteljesedett változatot játszhattam el, mert nekem is meg kellett tennem ezeket a lépéseket. Ha elvonatkoztatunk a vámpírrá válás gondolatától, akkor ráébéredünk, hogy tulajdonképpen a korábbi énjének egy határozottabb változatává nő fel. Szerintem pont ezért is érint meg annyi embert. Elég pontosan mutatja be azt az életszakaszt, amikor elmerülsz egy olyan dologban, amit nem biztos, hogy megértesz. Nem vagyok nagy rajongója a lányos dolognak, de ő az a fajta lány, akiben van elég bizalom, hogy ne mellőzze ezeket az érzéseket és rájöjjön, hogy egyáltalán miért jöttek elő. Az emberek egész idő alatt bolondnak gondolják, aki bármikor bekattanhat. Szokatlan döntéseket hoz, amiket az érzései vezérelnek. Viszont így már van értelme, mert bármikor fel tud állni és fel tudja vállalni, hogy, “ Én megmondtam! Megérte! Nem hiába tartottunk ki”. Ez nagyon kielégítő. Mintha egy új kocsit járatnál be. Tudod, hogy milyen gyorsan megy stb. Jó móka volt.
Megtartottál valamit a forgatásról emlékként?
Stewart: Igen, a gyűrűket. Azok nagyon fontosak nekem. Bella az édesanyjától egy holdköves gyűrűt kapott az elején. Minden alkalommal amikor ránézek Catherine Hardwicke jut róla eszembe. Az eljegyzési gyűrűt is megtartottam. És nagyjából ennyi. Nem nagyon volt más kellék. A gyűrűk hihetetlenül, nagyon, nagyon fontosak voltak számomra.
Mikor tudatosult benned, hogy ez a dolog valami nagyon nagy lesz?
Stewart: Még most is folyamatosan növekszik ez a dolog, szóval nem hiszem, hogy valaha is ténylegesen éreznénk a teljes méretét, de számomra igazából a Comic Con-on tudatosult, amikor először találkoztam azzal a fajta emberi energiahullámmal, ami bebizonyította, hogy, “Ez nem egy átlagos film.” Úgy éreztük mintha ez csak a sajátunk lenne. Az az első pillanat, amikor szétnéztünk és láttuk, hogy az, ami ránk is olyan nagy hatással volt, más emberekből is ugyanazt váltja ki, az hihetetlen. Igazából ez a munka legjobb része. Nagyon izgalmas. Beismerem, hogy ilyenkor nagyon meghatódom, de ez a legnagyszerűbb rész.
A vámpír-Bella alakításhoz kaszkadőr munkát is végezned kellett. Sikerült elsajátítanod?
Stewart: Eltörtem az ujjam az egyik akciójelenet első vagy második napjának forgatásán, ami elég idegesítő volt. De azért élveztem. Egy kis ízelítőt kaptam belőle, mikor korábban Olaszországban jártunk. Akkor fontos volt a fizikum és most megint azzá vált. Sokat voltam a kispadon, csak vakaróztam meg minden. Mindig azon járt az eszem, “Ezt én is tök jól meg tudnám csinálni.” És alig vártam, hogy megtehessem ezeket a dolgokat. Szerintem valószínűleg ezért is törhettem el az ujjamat.
Bella mostmár örökre 18 éves marad, ami azért elég fiatal kor. Ha megállíthatnád az életed egy bizonyos korban, melyik lenne az?
Stewart: Még nem vagyok ott, nem tudom megmondani. Alig várom, hogy elérjek ahhoz a ponthoz, de egyelőre nem tudom. Mostanában is pont kérdezte ezt tőle valaki és neki sem tudtam válaszolni, úgyhogy elnézést. Tudom, ez a lehető legunalmasabb válasz, de ez is bizonyítja, hogy még nem értem el azt a kort.
Mivel hasonló korban vagy mint Bella, hogyan befolyásolta a te életedet Bella saját utazása?
Stewart: Nem tudom. Elég általánosan. Ez tipikusan az az időszak amikor nem tudod eldönteni, hogy belevágj az adott dologba vagy túl őrült ötlet. A legfelnőttebb válaszom erre az, hogy abszolút. Az ember folyton megkérdőjelezi önmagát és szerintem ezt sosem szabad abbahagyni. Mindent meg kell kérdőjelezned. Nyomulj keményebben. Ez egy nehezebb kérdés, mert annyit él ezalatt a kis idő alatt ebben a történetben, így nehéz teljes mértékben odatenned magad. De azt hiszem, egy kicsit én is felnőttem.
Milyen befolyással voltak ezek a filmek a leendő szerepválasztásaidra?
Stewart: Vannak kérdések amiket nem válaszolhatok meg. Pl. “Mit akarsz csinálni legközelebb? Mi az álomszereped? Mit szeretnél elérni?” Ezek egyike sem értelmes kérdés, mert ez egy kívülálló perspektívája. A szerepek egyszerűen csak az ölembe hullanak és őrületesen szerencsés vagyok, hogy olyan emberekkel találkozhatom akikkel meg tudom osztani a filmezéssel járó érzéseimet. Ha ezt folytathatom akkor nagyon boldog leszek. Ez egy nagyon impulzív dolog, mert olvasol egy forgatókönyvet és lehet, hogy mégsem te leszel az akit kiválasztanak az alakításra. Nem hiszem, hogy egyszerűen csak karaktereket játszom el. A forgatókönyvek néha meg tudnak lepni. Azt veszem észre, hogy “Hű, alig hiszem el, hogy ez a reakció tőlem jött, nem is tudtam, hogy ez megvan bennem.” A filmkészítés folyamatának pont ez a lényege és minél mélyebbre kell ásni. Ezzel kicsit sokkolhatod magad és én pont ezért élek.
Milyen volt látni azt az összeállítást, ami az elmúlt évek munkáját foglalta össze?
Stewart: Már egy ideje, hogy láttam és bár lennének rá jobb szavaim, de csak annyit tudok mondani, őrületes! Általában nincs meg a lehetőség a visszatekintésre. Imádom, hogy Bill megérti ezt. Teljesen elmélyedt abban a dologban, ami ezt az egészet hajtja. Nem riadt vissza semmitől. Ez egy romantikus dolog és ettől épp olyan vonzó. Felpezsdítő. Szerintem ha csak simán lazán vették volna az egészet, az nagy szégyen lett volna. Bill teljesen beleadta magát és ezt szerintem látni is lehet. Megmondhatod róla, hogy nagy rajongója a történetnek és mindennek ami ezzel kapcsolatos. Ez egy kicsit kétélű dolog is. De épp ez a nagyszerű benne.
Természetesen tudtál anyát játszani? Befolyásolt ez abban, hogy másképp tekints a saját édesanyádra?
Stewart: Nem is tudom. Szerintem ez vagy megvan benned vagy nincs. Van akinek nagyon természetesen ösztönei vannak az anyaságra és vágyik is rá. Ez volt az egyik kedvenc részem a történetben. Az első naptól kezdve számomra sosem volt elég ebből megírva a forgatókönyvben. Szerencsére Stephenie-t eléggé bevonták a dologba. Minden egyes nap ott volt a forgatáson és ebben a témában nagyon együtt voltunk. Van Bella-nak egy bizonyos oldala, amit már nagyon vártam, hogy eljátszhassak. A vámpírok kissé állatias természetűek, az anyaság pedig remek alakalom volt ennek a megmutatására. Nagyszerű kapcsolatom van az anyámmal, ő pedig kicsit be is tud vadulni, ha az anyaságról van szó.
Készen állsz arra, hogy saját gyerekeid legyenek?
Stewart: Alig várom, hogy anya lehessek, de egyelőre azért tudok várni.
Van olyan kötődés Rob Pattinson, Taylor Lautner és közted, amit csak ti érthettek meg ezzel az élménnyel kapcsolatban?
Stewart: Jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül ebben. Sok rendkívül híres ember van, akik szerintem hasonlóan érezhetnek. Közösen osztozunk ezeken a filmeken. A másik gyakran feltett kérdés, az a “Milyen érzés mindezt elhagyni?” Én úgy érzem nem hagyok el semmit. Épp ezt szeretem ebben a munkában. Nem tettem volna mindent első helyre, ha nem vihetném tovább magammal ezt az élményt és szerintem a többiek is ugyanígy éreznek. Legalábbis ezt mondták.
Örülsz, hogy elkészült az utolsó rész is?
Stewart: El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy teljes a történet. Általában 5 hét vagy 5 hónap van a menetrendben és már a végén vagy. Mi már 5 éve várjuk ezt. Az a tény, hogy elkészült ez a dolog és már nem nehezedik ránk többé, az hihetetlen izgatottá tesz. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha örülnék, hogy végeztünk ezzel az élménnyel, mert ez egy annyira különleges időszak volt. Ez egy érzés, amit biztos, hogy hiányolni fogok, és nem hiszem, hogy ez valaha is el fog múlni. Fura. De jobb, ha a dolgok nem állnak egyhelyben. Menned kell tovább.
Bevállalnál még egy franchise jellegű filmet?
Stewart: Nehéz aláírni olyan filmre, amiből nem tudod mi lesz. Így a tippem, azt hiszem a nem lenne. Nagyon ritkán találkozik az ember olyasmivel, ami ezzé nőné ki magát. És valószínűleg előre tudni szeretném, hogy merre tartana majd. Nem tudom. Sosem voltam nagy képregény rajongó. Vagy legalábbis eddig nem, de sose mondd, hogy soha.
Most hogy közelednek az ünnepek, mit ajándékoznál Bellának?
Stewart: Ó Bella, vajon mit szeretnél karácsonyra, kislány? Nem is tudom. Mit adhatnék neki? Bella nem nagyon van oda az ajándékokért, sőt, tulajdonképpen utálja őket, úgyhogy inkább írnék neki valamit.
Van Bella-nak olyan tulajdonsága, amit te is szeretnél a magadénak?
Stewart: Szeretnék olyan gyorsan futni. Az klassz lenne. Ezzel valószínűleg a legtöbb általa megélt dologhoz tudnánk mi is közelebb kerülni. Olyan messzire akartunk elmenni, ameddig csak tudtunk. De amikor ott álltam a futópadon, és az erdőben egy teherautó után húztak, az járt az eszemben, “Ez tuti nem fog bekerülni a filmbe, mert eszméletlen bénán néz ki.” Őszintén szólva az egész sorozat forgatásából a legkedvesebb részem az első vadászat készítése volt.
Szeretnél örökké élni?
Stewart: Nem.
A Collider és a Hitfix átirata alapján készült. További képeket a KristenStewartFan oldalán találtok.
Stewart: Nagy szerencsém volt azzal, hogy olyan sokáig játszhattam az ember-Bellát. A vámpírok legnagyobb erényei, a képességeik, amiktől olyan különlegesek, tulajdonképpen az emberi létükből nagyítódtak fel. Szóval egy igazán kiteljesedett változatot játszhattam el, mert nekem is meg kellett tennem ezeket a lépéseket. Ha elvonatkoztatunk a vámpírrá válás gondolatától, akkor ráébéredünk, hogy tulajdonképpen a korábbi énjének egy határozottabb változatává nő fel. Szerintem pont ezért is érint meg annyi embert. Elég pontosan mutatja be azt az életszakaszt, amikor elmerülsz egy olyan dologban, amit nem biztos, hogy megértesz. Nem vagyok nagy rajongója a lányos dolognak, de ő az a fajta lány, akiben van elég bizalom, hogy ne mellőzze ezeket az érzéseket és rájöjjön, hogy egyáltalán miért jöttek elő. Az emberek egész idő alatt bolondnak gondolják, aki bármikor bekattanhat. Szokatlan döntéseket hoz, amiket az érzései vezérelnek. Viszont így már van értelme, mert bármikor fel tud állni és fel tudja vállalni, hogy, “ Én megmondtam! Megérte! Nem hiába tartottunk ki”. Ez nagyon kielégítő. Mintha egy új kocsit járatnál be. Tudod, hogy milyen gyorsan megy stb. Jó móka volt.
Megtartottál valamit a forgatásról emlékként?
Stewart: Igen, a gyűrűket. Azok nagyon fontosak nekem. Bella az édesanyjától egy holdköves gyűrűt kapott az elején. Minden alkalommal amikor ránézek Catherine Hardwicke jut róla eszembe. Az eljegyzési gyűrűt is megtartottam. És nagyjából ennyi. Nem nagyon volt más kellék. A gyűrűk hihetetlenül, nagyon, nagyon fontosak voltak számomra.
Mikor tudatosult benned, hogy ez a dolog valami nagyon nagy lesz?
Stewart: Még most is folyamatosan növekszik ez a dolog, szóval nem hiszem, hogy valaha is ténylegesen éreznénk a teljes méretét, de számomra igazából a Comic Con-on tudatosult, amikor először találkoztam azzal a fajta emberi energiahullámmal, ami bebizonyította, hogy, “Ez nem egy átlagos film.” Úgy éreztük mintha ez csak a sajátunk lenne. Az az első pillanat, amikor szétnéztünk és láttuk, hogy az, ami ránk is olyan nagy hatással volt, más emberekből is ugyanazt váltja ki, az hihetetlen. Igazából ez a munka legjobb része. Nagyon izgalmas. Beismerem, hogy ilyenkor nagyon meghatódom, de ez a legnagyszerűbb rész.
A vámpír-Bella alakításhoz kaszkadőr munkát is végezned kellett. Sikerült elsajátítanod?
Stewart: Eltörtem az ujjam az egyik akciójelenet első vagy második napjának forgatásán, ami elég idegesítő volt. De azért élveztem. Egy kis ízelítőt kaptam belőle, mikor korábban Olaszországban jártunk. Akkor fontos volt a fizikum és most megint azzá vált. Sokat voltam a kispadon, csak vakaróztam meg minden. Mindig azon járt az eszem, “Ezt én is tök jól meg tudnám csinálni.” És alig vártam, hogy megtehessem ezeket a dolgokat. Szerintem valószínűleg ezért is törhettem el az ujjamat.
Bella mostmár örökre 18 éves marad, ami azért elég fiatal kor. Ha megállíthatnád az életed egy bizonyos korban, melyik lenne az?
Stewart: Még nem vagyok ott, nem tudom megmondani. Alig várom, hogy elérjek ahhoz a ponthoz, de egyelőre nem tudom. Mostanában is pont kérdezte ezt tőle valaki és neki sem tudtam válaszolni, úgyhogy elnézést. Tudom, ez a lehető legunalmasabb válasz, de ez is bizonyítja, hogy még nem értem el azt a kort.
Mivel hasonló korban vagy mint Bella, hogyan befolyásolta a te életedet Bella saját utazása?
Stewart: Nem tudom. Elég általánosan. Ez tipikusan az az időszak amikor nem tudod eldönteni, hogy belevágj az adott dologba vagy túl őrült ötlet. A legfelnőttebb válaszom erre az, hogy abszolút. Az ember folyton megkérdőjelezi önmagát és szerintem ezt sosem szabad abbahagyni. Mindent meg kell kérdőjelezned. Nyomulj keményebben. Ez egy nehezebb kérdés, mert annyit él ezalatt a kis idő alatt ebben a történetben, így nehéz teljes mértékben odatenned magad. De azt hiszem, egy kicsit én is felnőttem.
Milyen befolyással voltak ezek a filmek a leendő szerepválasztásaidra?
Stewart: Vannak kérdések amiket nem válaszolhatok meg. Pl. “Mit akarsz csinálni legközelebb? Mi az álomszereped? Mit szeretnél elérni?” Ezek egyike sem értelmes kérdés, mert ez egy kívülálló perspektívája. A szerepek egyszerűen csak az ölembe hullanak és őrületesen szerencsés vagyok, hogy olyan emberekkel találkozhatom akikkel meg tudom osztani a filmezéssel járó érzéseimet. Ha ezt folytathatom akkor nagyon boldog leszek. Ez egy nagyon impulzív dolog, mert olvasol egy forgatókönyvet és lehet, hogy mégsem te leszel az akit kiválasztanak az alakításra. Nem hiszem, hogy egyszerűen csak karaktereket játszom el. A forgatókönyvek néha meg tudnak lepni. Azt veszem észre, hogy “Hű, alig hiszem el, hogy ez a reakció tőlem jött, nem is tudtam, hogy ez megvan bennem.” A filmkészítés folyamatának pont ez a lényege és minél mélyebbre kell ásni. Ezzel kicsit sokkolhatod magad és én pont ezért élek.
Milyen volt látni azt az összeállítást, ami az elmúlt évek munkáját foglalta össze?
Stewart: Már egy ideje, hogy láttam és bár lennének rá jobb szavaim, de csak annyit tudok mondani, őrületes! Általában nincs meg a lehetőség a visszatekintésre. Imádom, hogy Bill megérti ezt. Teljesen elmélyedt abban a dologban, ami ezt az egészet hajtja. Nem riadt vissza semmitől. Ez egy romantikus dolog és ettől épp olyan vonzó. Felpezsdítő. Szerintem ha csak simán lazán vették volna az egészet, az nagy szégyen lett volna. Bill teljesen beleadta magát és ezt szerintem látni is lehet. Megmondhatod róla, hogy nagy rajongója a történetnek és mindennek ami ezzel kapcsolatos. Ez egy kicsit kétélű dolog is. De épp ez a nagyszerű benne.
Természetesen tudtál anyát játszani? Befolyásolt ez abban, hogy másképp tekints a saját édesanyádra?
Stewart: Nem is tudom. Szerintem ez vagy megvan benned vagy nincs. Van akinek nagyon természetesen ösztönei vannak az anyaságra és vágyik is rá. Ez volt az egyik kedvenc részem a történetben. Az első naptól kezdve számomra sosem volt elég ebből megírva a forgatókönyvben. Szerencsére Stephenie-t eléggé bevonták a dologba. Minden egyes nap ott volt a forgatáson és ebben a témában nagyon együtt voltunk. Van Bella-nak egy bizonyos oldala, amit már nagyon vártam, hogy eljátszhassak. A vámpírok kissé állatias természetűek, az anyaság pedig remek alakalom volt ennek a megmutatására. Nagyszerű kapcsolatom van az anyámmal, ő pedig kicsit be is tud vadulni, ha az anyaságról van szó.
Készen állsz arra, hogy saját gyerekeid legyenek?
Stewart: Alig várom, hogy anya lehessek, de egyelőre azért tudok várni.
Van olyan kötődés Rob Pattinson, Taylor Lautner és közted, amit csak ti érthettek meg ezzel az élménnyel kapcsolatban?
Stewart: Jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül ebben. Sok rendkívül híres ember van, akik szerintem hasonlóan érezhetnek. Közösen osztozunk ezeken a filmeken. A másik gyakran feltett kérdés, az a “Milyen érzés mindezt elhagyni?” Én úgy érzem nem hagyok el semmit. Épp ezt szeretem ebben a munkában. Nem tettem volna mindent első helyre, ha nem vihetném tovább magammal ezt az élményt és szerintem a többiek is ugyanígy éreznek. Legalábbis ezt mondták.
Örülsz, hogy elkészült az utolsó rész is?
Stewart: El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy teljes a történet. Általában 5 hét vagy 5 hónap van a menetrendben és már a végén vagy. Mi már 5 éve várjuk ezt. Az a tény, hogy elkészült ez a dolog és már nem nehezedik ránk többé, az hihetetlen izgatottá tesz. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha örülnék, hogy végeztünk ezzel az élménnyel, mert ez egy annyira különleges időszak volt. Ez egy érzés, amit biztos, hogy hiányolni fogok, és nem hiszem, hogy ez valaha is el fog múlni. Fura. De jobb, ha a dolgok nem állnak egyhelyben. Menned kell tovább.
Bevállalnál még egy franchise jellegű filmet?
Stewart: Nehéz aláírni olyan filmre, amiből nem tudod mi lesz. Így a tippem, azt hiszem a nem lenne. Nagyon ritkán találkozik az ember olyasmivel, ami ezzé nőné ki magát. És valószínűleg előre tudni szeretném, hogy merre tartana majd. Nem tudom. Sosem voltam nagy képregény rajongó. Vagy legalábbis eddig nem, de sose mondd, hogy soha.
Most hogy közelednek az ünnepek, mit ajándékoznál Bellának?
Stewart: Ó Bella, vajon mit szeretnél karácsonyra, kislány? Nem is tudom. Mit adhatnék neki? Bella nem nagyon van oda az ajándékokért, sőt, tulajdonképpen utálja őket, úgyhogy inkább írnék neki valamit.
Van Bella-nak olyan tulajdonsága, amit te is szeretnél a magadénak?
Stewart: Szeretnék olyan gyorsan futni. Az klassz lenne. Ezzel valószínűleg a legtöbb általa megélt dologhoz tudnánk mi is közelebb kerülni. Olyan messzire akartunk elmenni, ameddig csak tudtunk. De amikor ott álltam a futópadon, és az erdőben egy teherautó után húztak, az járt az eszemben, “Ez tuti nem fog bekerülni a filmbe, mert eszméletlen bénán néz ki.” Őszintén szólva az egész sorozat forgatásából a legkedvesebb részem az első vadászat készítése volt.
Szeretnél örökké élni?
Stewart: Nem.
A Collider és a Hitfix átirata alapján készült. További képeket a KristenStewartFan oldalán találtok.
Címkék:
1 megjegyzés:
Olyan jó olvasni néha, hogy ők is ennyire élvezik ennek az egésznek a világát, mint mi :)
És köszönet a fordításért, örömmel olvastam!!
Megjegyzés küldése