2012. június 1., péntek

Összefoglalás: Les InRockuptibles interjú Robert Pattinsonnal

Az egy órán át tartó késő délutáni interjúra a Soho House legfelső emeletének teraszán kerül sor, amely elsöprő kilátás nyújt a Sunset Strip-re. Pattinson a sajtósa nélkül jelent meg, három napos borostával, sapkával a fején, barna chino nadrágban és kockás ingben.
Los Angelesről: „Igen, az utóbbi időben [LA-ben élek]. Eleinte nem tudtam mit is csináljak itt, de amikor távol vagyok a várostól már hiányzik. Még jobban, mint London ahol felnőttem. A családom viszont még ott él, de ők is szeretnének ide jönni, mint ahogy a barátaim tették. Őrület, elég eltölteni egy napot Los Angelesben, hogy kedved támadjon ideköltözni. ” (Nevet.)
Az imidzséről: „Féltem, hogy beskatulyázódom (elgondolkodik egy pillanatra)… szükséges, hogy nagyon hamar új dolgokba kezdj és diverzifikáld magad. Ez a lényeg. Valójában a Hajnalhasadás utolsó forgatási napján ajánlották fel a Cosmopolis főszerepét, pont abban a pillanatban, amikor elkezdtem félni az önismétléstől és tádám! Cronenberg felhívott! Ez jobb mint bármi, amiről valaha is álmodhattam! Most kíváncsian várom a film fogadtatását.”
Független filmek vs. Blockbusterek: „Hidd el, ha csak olyan filmekben játszhatnék mint amilyen a Cosmopolis, az bámulatos lenne. De nagyon nehéz ilyenekre akadni. Az igazat megvallva, nem érdekel annyira, hogy 'nagy' filmek főszereplője legyek. Először is az keményebb műfaj: ott 20 embernek kell felelni, míg a Cosmopolisnál csak egynek kellett.
Valamint általában csak kétféle szereplehetősége létezik ezen filmeknél: vagy egy olyan tinédzseré, aki férfivá vagy épp tökéletesen elcseszetté válik. Amikor még alig vagy húsz ez tök jó, elszórakozol, egy hihetetlen világot fedez fel, a lányok imádnak, de ez nem tarthat örökké.”
Hogy kapta meg a Cosmopolis főszerepét? „Az ügynököm több mint egy éve küldte el nekem a forgatókönyvet, de akkoriban még Colin Farrell volt a főszereplő. Azt mondtam magamnak: „Bassza meg, ez a forgatókönyv fasza! Miért nem ajánlanak ilyesmit fel nekem? És miért küldték el nekem ezt a szkriptet ha a főszereplő már megvan?” (Nevet.) Egy évvel később, a semmiből, David felhívott azzal, hogy „Hé, akarod ezt a filmet?” Meg voltam rémülve! A forgatókönyv rohadtul bonyolultnak tűnt. Előtte egy évvel még álmodoztam erről, most ott volt [a lehetőség] és képtelen voltam döntést hozni. Végül egy hetembe telt a bátorságomat összeszedni és visszahívni Davidet.” Elmagyarázta Cronenberg, hogy miért rá esett a választása? „Nem, soha. Még meghallgatást sem tartott. Amikor erről kérdeztem, azt mondta nekem, hogy van ez az érzése… mikor hozzátettem, hogy nem vagyok biztos azt illetően, hogy miről is szól a film, azt felelte: „Én sem, majd együtt kitaláljuk.” Ezért vagyok nagyon kíváncsi az emberek véleményére/reakcióira jobban is, mint máskor.”
Cronenberg munkásságáról: „Majdnem az összes filmjét láttam. Talán a Videodrome és az Agyfürkészők [a kedvenceim]. A Karambol címűt is nagyon szeretem. Ez jól működött Franciaországban, igaz? Angliában emlékszem, ahogy az emberek megőrültek a filmért. Betiltották. Persze mindenki látni akarta! A minap amikor újranéztem nem hittem el, hogy be tudták tiltani. Ez képtelenség.”
A Cosmopolis dialógusairól: „David nem kötött megalkuvást a szöveg tiszteletét illetően, egészen az utolsó szóig bezárólag. Ahogy olvastam a szkriptet azonnal beleszerettem a sorok ritmusában, szóval nem volt kérdés, hogy ezt nem károsíthatjuk meg. Általában egy szkript csak a nyersanyagot reprezentálja, aminek valósnak kell hangoznia, amikor a kamera előtt vagy. Itt ez más volt. Valósnak hangzani nem volt elég Davidnek. A célja egy mélyebb szintű realizmus. A színházra emlékeztetett ez engem, amelyet hosszú ideje gyakoroltam már… éjszakákat tölteni memorizálással… végső soron felszabadító és élvezetes volt: mechanikussá vált az egész.”
Don DeLillo munkásságáról: „Egy örökkésvalósággal ezelőtt olvastam az Underworld-öt. De természetesen a film miatt elolvastam a Cosmopolist, és azóta többet is. Mindig felteszik ezt a kérdést, szóval nem akarok hülyének tűnni. (Nevet.) De erről eléggé nehéz számomra beszélni. Szeretem a stílusát, de nem vagyok abban biztos, hogy elég okos vagyok ahhoz, hogy megértsem a gondolatainak teljes jelentőségét.”
Michel Houellebecq-ról: „Abszolúte szeretem! Tudod, hogy majdnem találkoztunk Párizsban? Bizonyára elolvasott egy interjút, amiben a regényeiről beszéltem és felhívott, amikor promózni voltam. De féltem vele találkozni. (Nevet.) Sajnálom, szép lett volna vele vacsorázni. Viszont szeretnék az egyik regényéből készült adaptációban dolgozni. Mi is volt az utolsó regénye?” A térkép és a táj. Olvastad már? „Még nem, de elolvastam a szinopszisát és szuper film készülne belőle. Minden regényéből jó film születne.”
Meghallgatás Ferrera-nál: „Egyszer voltam meghallgatáson Ferrera-nál, de nem kaptam meg a szerepet. Ez még a Twilight előtt volt. Azt éreztem, hogy sikerült a legjobbat kihozni magamból. Majdnem eltörtem a karom, majd azt mondta: „Igen, rendben, nem rossz.” Könnyek között távoztam, nagyon bosszantó/zavarbaejtő volt!” (Nevet.)
A Mission: Backlist-ről: „Van egy projektem Jean-Stéphane Sauvaire-rel, aki a Johnny Mad Dog-ot rendezte. A címe Mission: Backlist és Szaddam Husszein kereséséről és elfogásáról szól. És tudod mit? Irakban akarja leforgatni. Fuck Yeah! Senki más nem lenne elég tökös ehhez! Mindenki azt akarja, hogy Tunéziába dolgozzon, de ő ragaszkodik Irakhoz, mert úgy van vele, hogy ha ’ez Irakban játszódik, akkor Irakban is forgatok.’ Igaza van. Legalábbis, amíg el nem rabolnak minket.” (Nevet.)
A mozizási szokásairól, amikor még gyerek volt: „Nem jártam sokat moziba, de szerettem kikölcsönözni VHS-eket. A videótéka soraiban lányok tucatjaival találkozhattál. (Nevet.) Végülis összehaverkodtam az üzelet tulajdonosával, aki igazi mozifanatikus volt. Mindig megpróbáltam R azaz 16-18 éven felülieknek szóló filmeket kivenni tőle, erőszakos filmeket akartam látni, de végül csak művészies filmeket adott oda. Így láttam Cassavetes-t már 12 évesen, és Godardot… (egy pillanatra megáll) annyira szeretnék Godarddal filmet csinálni. Ilyesfajta szürreális dolgokról álmodozom… ezért csináltam meg a Twilight-ot!” (Nevet, majd sóhajt.)
A lesifotósokról, az állandó figyelemről: „A világ hirtelen összezsugorodik és ez kellemetlen és bosszantó, valóban. De ugyanakkor ezt a figyelmet az előnyödre is fordíthatod. Még akkor is ha az emberek utálnak, ott vagy a tudatukban. Mint egyszerű néző azt kérdezném: ’Cronenberg mi a fenét csinál ezzel a sráccal?’ Ez eggyel több okot ad a harcra - arra, hogy bizonyítsak magamnak és bebizonyítsam, hogy tévednek. Mármint jogunk van időről-időre vacak dolgokat is csinálni!” (Nevet.) Nem kell mindent eldobni a Twilight-ot illetően. Az első nagyon szép... „Egyetértek. A közelmúltban láttam újra. Catherine Hardwicke nagyon tehetséges. Rendez ugyannakkor a közönség részese is, az a fajta, aki megborzong két karakter csókjánál vagy megijed az ijesztő részeknél… Az első rész gyönyörű, mert meglepő volt: Catherine nyugalomban csinálhatta meg ezt a kis filmet, senki nem törődött vele. A stúdió a következő filmekkel már kevesebb rizikót vállalt.
Az erotizmus és a prüdéria keverékét nagyon furcsának találom. Nagyon nehéz ezt megcsinálni, valahogy Cronenberg-szerű is. A karakterek nincs boldog és jó kapcsolatuk a testükkel. Ez nagyon kínzó.”
Amin jelenleg dolgozik: „Egy filmet fogok csinálni a Bob Dylannel is turnézó The Band-ről, amely gyönyörű forgatókönyve a dalírás/dalszerzés természetéről szól. Egy thrillerre is készülők, annak is gyönyörűen megírt a szkriptje. Továbbá egy másik filmet is fogok forgatni Cronenberggel (a címe Maps to the Stars), de nem tudom mikor akar hozzálátni. Ez lesz az első Amerikában forgatott filmje, és azt ígérte, hogy nagyon különös lesz. A következő két-három év döntő lesz számomra.”
A Coachelláról: „Nos semmit, vagyis szinte semmit [nem hallgattam/néztem meg] a lesifotósok miatt. Ez nagyon frusztráló. Csak békében látni szeretnél egy koncertet, egy kicsit táncolni, erre 20 srác lövi a képeket egymás után. Olyan pöcsnek érzed magad ilyen esetekben. De a Radioheadet sikerült látni… a Beirut is nagyon jó volt. Egy kicsit láttam a Justice fellépéséből is. Imádom a videóikat.” Az egyiket Romain Gavras rendezte, ugye? „Igen, a Stress-t. Egy újabb francia zseni.” Ezen bandákon túl, milyen fajta zenét szeret még? „Mostanában nem túl sokért rajongok kivéve egy hip-hop bandát, a Death Grips-t. A rap és a techno zene keverékét csinálják. Eléggé hardcore a dolog nem olyasmi amit általában szeretek, de van bennük valami, egy meghatározhatatlan zsenialitás. Néhány évvel ezelőtt volt egy nagy Van Morrison fázisom, igazi megszállottja voltam. Sok jazzt és klasszikus zenét is hallgatok. Talán öregszem.”
Azt olvasta valahol az interjúztató, hogy Rob csodálja a pornószínészeket, ez igaz? „Ezt mondtam? (Nevet.) Erre nem emlékszem, de miért is ne. Ez a téma valóban érdekel. Mindig is akartam ebben a témában valamit csinálni. Ez az egyik legérdekesebb dolog, ami a generációnkkal történik, nem gondolod? Mindenki nézi ezen filmeket, de nem ismerik be nyilvánosan. Ez egy kemény dolog, de senki nem akar róla írni. Két évvel ezelőtt megpróbáltam, de nem vezetett semmihez. Láttál valaha egy AVN (Adult Video News) díjátadót? Leírhatatlan. Rengeteg ember jelenik meg rajta és annyira büszkék arra, amit csinálnak… ha pedig a szólásszabadságért kell küzdeni, ők az elsők a sorokban. Az ember csak csodálhatja őket.” via

3 megjegyzés:

Azt mondja Rob az új Cronenberg filmről, hogy az lesz C. első Amerikában forgatott filmje. Ezek után félve kérdezem: a New Yorkban játszódó Cosmopolis hol forgott??

Torontóban. New York-ban csak pár színészek nélküli külső anyagot vettek fel.

Óóó, erre nem emlékeztem. Köszi!!