2012. május 28., hétfő

Összefoglalás: Interjúk Robert Pattinsonnal

Kijött egy csomó interjú Roberttel, ezekből most négyhez írtam (Liberation.fr, Premiére.fr, Le Figaro és Viva Press Uk) egy-egy összefoglalásfélét. 

Liberation.fr interjú: A posztereken, magazinok és újságok címlapjain Robert Pattinson önmagát látja viszont és azt mondja: az nem én vagyok. „Nem ismerem fel az arcom, a hajam, semmit. Ez olyan, mint egy testen kívüli élmény.” Mégis ahogy kint áll egy nagy hotel teraszán a reggeli napsütésben, David Cronenberg Cosmopolisának főszereplőjeként, úgy néz ki mint a képeken. Habár szerényebb, csendesebb valamint nyugodtabb és minden bizonnyal boldogabb is. Egész idő alatt nevet, ragályos jókedvét semmi sem szegi.
De itt a hírnév örök kérdése. Az Alkonyat sztárja, akinek 2009-es cannes-i látogatása idején lázadás tört ki (a biztonságaik segítségével menekült el 700 őrjöngő rajongó elől) egy komoly válasszal hozakodik elő. „A leginkább frusztráló azt tudni, hogy nem engem szeretnek, avagy utálnak.” Elgondolkodik egy kicsit. „A paparazzikhoz hozzászokhatsz. De még mindig furcsa látni azokat a srácokat, akik úgy döntöttek, hogy seggfejekké válnak egész életükre. Azt akarod kérdezni tőlük, hogy ’Miért ezt a melót választottad? Mindenki gyűlöl!’” Majd elkezd nagyon nevetni úgy, hogy abba sem tudja hagyni. „Ők olyanok, mint a parkolóőrök. Látod őket, és mindannyian olyan boldognak tűnnek! ’Mhhh klassz, tönkreteszem ma valaki napját!’” […] Los Angelesben éli, mint barátnője Kristen Stewart, különös életét, ahol nem mehet le egy kávéra, de nem fog panaszkodni. Végül itt egy anekdota tőle: „Ha eljárok éttermekbe, és kicsit becsípek…. és meglátok valakit mobillal, azt mondom magamnak: „Rólam csinál képeket!” Elkezd ismét nevetni. „Dühösen odamegyek az asztalához azt mondva: ’Mutasd meg a telefonod!” Legutóbb majdnem kihajítottam egy srácét az ablakon át. De nem is csináltam rólam képeket sőt azt sem tudta, hogy ki vagyok!”

Premiére.fr interjú
A rajongókról: „Amikor bejelentették a részvételemet a Cosmopolisban láttam, hogy közülük sokan megveszik Don DeLillo regényét. És egyáltalán nem sokkolta őket, hogy ilyesfajta szerepet játszok el. Épp ellenkezőleg, szerintem sikeresnek akarnak látni minket - sikereseknek a Saga után is. Ők nem olyanok, mint más rajongók. Nem feltétlenül mindannnyiuk mozifanatikus, de érdekli őket, amit csinálunk, még akkor is ha az olyan szokatlan mint a Cosmopolis. Azok a színészek, akik népszerű filmekben avagy franchise-okban szerepelnek gyakran úgy érezik, hogy olyan dolgokat kell csinálniuk, amelyekkel minden áron örömöt kell okozniuk a rajongóiknak. De szerintem alábecsülik a nézőiket. Tudom, hogy az Alkonyat rajongók alkalmazkodni/igazodni szeretnének. Ha már játszottál egy Transformers filmben az nem azt jelenti, hogy egész életedben be kell korlátoznod magad.”
A szexjelenetről Patricia McKenzie-vel: „Patricia játszi könnyedséggel bír a testét illetően. Amikor próbáltuk a jelenetet, majdnem az összes ruháját levetette. Én meg csak álltam ott az alsógatyámban, irtó zavarban! Miután a felvétel kész lett odamentem az operatőrhöz és azt kérdeztem tőle: 'Ami történt csak számomra volt ennyire intenzív? Majdnem úgy éreztem magam, mintha igazából szexelnék!' Az Erőszakos múlt szexjelenete hihetetlen. Nem tudom miért, de David Cronenberg különösen tehetséges ezt illetően.”
A szexjelenetről Juliette Binoche-val: „Eredetileg a Juliette-es szexjelenetre egy hotelszobában került volna sor, de sokkal érdekesebbnek tűnt, ha az a limuzinban esik meg. Itt viszont lényeges kérdés, hogy ’miként forgatunk le - sikeresen - egy szex jelenetet egy limóban?’ Nos, végül összeütődve végzed. (Nevet.) A legrosszabb az volt, hogy Juliette Binoche-val – aki az egyik kedvenc színésznőm – közvetlenül a jelenet forgatása előtt találkoztam. Öt perccel később már a limóban vonaglottunk… nagyon furcsa volt.”
Mi vonzza manapság egy projektben? „Olyan filmeket szeretnék csinálni, amelyek posztereit az emberek ki akarják függeszteni a szobáik falára. Mint a Transpotting idején: mindenkinek volt egy a szobájában, nekem is. Ez egy mód volt arra, hogy valaki kinyilvánítsa az identitását. Az a vágyam, hogy olyan filmekben szerepeljek, amelyek hasonló dolgokra késztetnek.”

Le Figaro interjú
Az On the Road-ról: „Őrület. Tegnapelőtt este ott volta az On the Road vetítésén. Intenzív volt. Minden jelenetnél megborzongva, lenyűgözve és meghódítva éreztem magam. Az On the Road és a Cosmopolis valamiképp hasonlóak, mindkettő egy utazást mesél el. Ezek road movie-k. Ugyanazon dolgokról szólnak: a szabadságról és a szomorú mindennapok valóságától eltérő dolgok kétségbeesett kereséséről.”
Kristennel versenyben lenni Cannes-ban: „Nem hiszem, hogy ez valódi kihívás lenne. Bár elismerem nagyon furcsa, hisz idén véget ér a Twilight és Kristennel Cannes-ban kötöttünk ki… Számomra egyébként Cannes a legfontosabb verseny a világon. Amikor kölyök voltam - még azelőtt, hogy színész akartam lenni – az Arany Pálma logójával ellátott DVD-ket kölcsönöztem ki - hogy lenyűgözzem a barátaimat. A titkos vágyam az volt, hogy egy nap meghívják a filmemet és így engem is a fesztiválra. Azt gondoltam, hogy a következő 10 évben ez megvalósulhat, de egyáltalán nem azt, hogy most! Azt hiszem az volt az egyik legboldogabb pillanata életemnek, amikor megkaptam a telefonhívást a Cosmopolis versenyszekcióba történő beválogatásáról”
Mit késztette, hogy megcsinálja ezt a filmet? „A forgatókönyv. Másfél óra alatt elolvastam. Tökéletes volt. Az egyetlen dolog, ami megrémített az, hogy elcseszek mindent. Ami segített a döntésben az a David Cronenberggel folytatott beszélgetésem. Megkérdeztem tőle, hogy miért rám esett a választása és azt válaszolta: „Nem tudom!” Majd arról faggattam, hogy érte mindent a forgatókönyvből és egyszerűen azt válaszolta, hogy nem, de ez nem is lényeges. Egy hétig hezitáltam, majd egyik este visszahívtam szinte kiabálva: „Meg akarom ezt csinálni, amilyen hamar csak lehet!”
A forgatásról: „David Cronenberg mindent megtett azért, hogy destabilizáljon. Eric Packer úgy csusszant az ujjaimon keresztül mint egy angolna. David azt mondogatta nekem: „Ha megérted mit is csinálunk, vége az egésznek!” Szóval úgy játszottam a szerepem, mint egy dal harmóniája. Nem értettem a szöveget, de ráhangolódtam. Egy hétnyi akklimatizáció után, gyakran egy felvételből meglett egy jelenet. Még a 15 perces Paul Giamatti jelent is egyből megvolt! Végülis ez a film adta nekem a legnagyobb önbizalmat.”

Viva Press UK interjú
A Cosmopolis imidzsére gyakorolt hatásáról: „Remélem, hogy lesz ilyen [pozitív] hatása, mert amikor egy olyan rendkívülien népszerű francise részese vagy - mint amelyen a Twilight is - és még a köztudatban vannak akkor hajlamosak minden más munkádat elnyomni. Most legalább itt a Hunger Games – Az éhezők viadal, amely sok figyelmet kap és ez jó számomra, mert még inkább meg tudok szabadulni attól a bizonyos felfogástól, amely a Twilight-ban alakított karakterem révén alakult ki rólam. Ez ironikus, de a Cosmopolis főszerepét a Breaking Dawn utolsó forgatási napján ajánlották fel. Hihetetlen érzés abban a különös pillanatban David Cronenbergtől egy hívást kapni. Ez azt is eszembe jutatta, hogy igazán hálásnak kell lennem azért, amit a Twilight filmek adtak nekem/tettek értem. [...] Nagyon boldog vagyok, ahol most vagyok/tartok. Ugyanakkor a Twilight filmek egy biztonsági hálót jelentettek számomra. Soha nem kellett aggódnom, ha egy másik filmem elbukik, mert tudtam hogy néhány hónap múlva ismét jön egy újabb rész forgatása. Most ez a fajta biztonság többé nem létezik, ugyanabban a helyzetben vagyok, mint más színészek. Bizonyítanom kell, és érdekes filmeket kell találnom, amik remélhetőleg sikeresek lesznek.”
A legjobb dolog a mozisztárságban: „Imádom, hogy képes vagyok az egész világot bejárni. Fesztiválokra járni és más országokba a filmjeimet promótálni, hihetetlenül érdekes élmény. Az Alkonyat filmekkel ugyan ez sokkal nehezebb a nagyfokú rajongói figyelem miatt. Szeretem az utazással járó élményeket, még akkor is ha nem dolgozom - élvezem a különböző városok és kultúrák felfedezését. Furcsán megnyugtató számomra érezni, hogy nem vagyok egy helyre berekesztve még akkor is ha jelenleg több időt töltök Los Angelesben mint Londonban.” Változott? „Felnőttem. Úgy érzem sokkal jobban tudom már, hogy az életem merre tart és csodálatos azt tudni, hogy a világ nyitva áll számodra és rajtad áll, hogy a legtöbbet hozd ki az életedből.”
via RPLife, Viva Press UK

0 megjegyzés: