Az első rész ide kattintva olvasható. A szkennek pedig itt találjátok.
Premiére: Mielőtt Johnny Deepet (Tim) Burton avagy Brad Pittet (David) Fincher felfedezte, már többé-kevésbé mint „csinos arcok” ismertek voltak. Úgy érzem, hogy a Cosmopolis kapcsán hasonló dolog történik veled is.
Robert Pattinson: A jó hír az, hogy az a mód ahogy az ipar szemléli a színészeket változik, még akkor is ha számomra Brad Pitt mindig is a világ egyik legméltánytalanabbul alábecsült színésze. Nem is említem meg, hogy soha nem nyújtott rossz teljesítményt. Manapság senki sem akar felnőtteknek szánt drámát csinálni, mert az emberek azt mondják, hogy senki nem fogja ezeket megnézni. Senki. Kivéve Brad Pittet - végül így csinálsz karriert.
Azért még mindig látni a világban ilyesfajta független filmeket, de a sztárdrámák majdnem eltűntek. Ez azért lehet, mert ezek a sztárok elveszítették a titokzatosságukat. Miként játszanál egy ilyen szerepet, ha az emberek mindent tudnak rólad, valamint az életedről?
Premiére: Ezelőtt a tehetséges színészek váltak igazi nagy sztárokká. Manapság sztárrá válhatunk mielőtt időnk lenne bebizonyítani, hogy tényleg tehetségesek vagyunk.
Robert Pattinson: A hírnév az egyik dolog, amit bármilyen képzettség nélkül el tudunk érni. És amikor valami negatív dolgot mersz mondani a médiában a hírnévről biztos lehetsz benne, hogy emiatt sok szarságot kapsz a nyakadba. Az emberek erről egyáltalán nem akarnak tudni. De ez nem az irigységből adódik, egyszerűen csak nem szeretnék, hogy összetörd az álmaikat.
Premiére: Fent kell tartanod az illúziót, nem számít mi az ára….
Robert Pattinson: A paradox az, hogy egyidejűleg akarják fenntartani és összezúzni azzal, hogy annyi dolgot gyűjtenek össze a magánéletedről amennyit csak tudnak.
Premiére: Lehet, hogy tévedek de mintha úgy tűnne, hogy jobban favorizálod a karrierednek leginkább kedvező szerepeket, közben viszont azért engedsz a hollywoodi szirének csábításának is?
Robert Pattinson: Ez szinte veszélyesebb, mint szerencsét próbálni Hollywoodban. Nemrég olvastam egy 80 millió dolláros költségvetéssel rendelkező film forgatókönyvét, amely nagyon tetszett. Ez volt az első alkalom, hogy stúdió küldött egy nekem tetsző scriptet, nagyon izgatott voltam miatta. Azt mondtam magamnak: „Ez az, végre egy klassz blockbuster, amit akartam!” De amikor elmentem a találkozóra azt mondták nekem, hogy az Alkonyat miatt túl meg vagyok bélyegezve, és ez így nem menne. Csalódott voltam. Majd újra elolvastam a forgatókönyvet és végül rájöttem, hogy nem is jó. (Nevet.)
Premiére: Olyan mintha a sors akart volna valamit üzenni…
Robert Pattinson: Lehetséges. Gyakran mondogatják, hogy váltogatnod kell a projekteket aszerint, hogy magad miatt csinálod avagy egy épp egy stúdiónak. De én nem hiszek ebben. Ha egy szar filmbe kezdesz… akkor egyszerűen csak egy szar filmet csinálsz. A jegypénztáraknál befolyt összeg ezen nem fog változtatni. A siker egyébként soha sem biztos: csak nézd meg a Titánok haragját, ami megbukott a pénztáraknál…
Premiére: Elfogadtál már egy szerepet csak a pénz miatt?
Robert Pattinson: Igen. De az utolsó pillanatban mindig történt valami, és végül nem jött össze [a film]. Persze megcsináltam öt Alkonyat filmet, de soha nem a pénzért, még akkor is ha méltánytalannak találnám, hogyha azt a pénzt valaki más vinné el. (Nevet.) Egy dolgot megtanultam: a megszerzett pénz nincs ingyen. Azaz, ha minél több a pénzed, annál több is a probléma. Például eltorlaszolják a házadat, vagy amikor valaki azt mondja nekem, „De hisz ez csak egy film!”, erre én azt szeretném nekik válaszolni, hogy „Igen, de egész életedben fizetni fogsz ezért!”
Premiére: Nehéz visszaszerezni a lelked, ha egyszer már eladtad.
Robert Pattinson: Különösen Hollywoodban, ahol mindenki elítél. Mindig is csodáltam Nicolas Cage-t, aki mindig is azt csinálta amit csak akart anélkül, hogy törődött volna mások véleményével. 15 évvel később végre rájöttek, hogy zseni a pasas. Ő nem csak az egyik legelkápráztatóbb színész a világon, hanem egy valódi művész is.
Premiére: A Twilight ellenséges fogadtatásának köszönhetően talán hozzászoktál, hogy ne úgy éld az életed ahogy azt az emberek elvárnák.
Robert Pattinson: Amikor hirtelen ismertté válsz, nincs befolyásod afelett, hogy miként tekintsenek rád. Meg kell tanulnod küzdeni a viharral, különösen akkor ha megérted: te csak egy csavar vagy egy hatalmas gépezetben.
Amikor egy film promója közben interjúzol, egyiket adod a másik után és miközben senki nem kérdez a projektről, végül azt gondolod hogy nem is vagy színész. Sokszor kötök ki olyan emberek előtt, akik valószínűleg soha nem láttak egy Alkonyat filmet sem és csak arra kíváncsiak, hogy milyen híresnek lenni. „Az emberek felismernek az utcán, állandóan képeket készítenek rólad, ez igen furcsa….” E kapcsán eszembe jutott egy eset, ami nemrég történt meg velem a parton. Megpróbáltam megtanulni szörfözni – nem is tudod elképzelni, hogy milyen idiótán festettem – amikor megláttam a paparazzikat, megpróbáltak egy szikla mögött megbújni. Ahogy ez eljutott a tudatomig a testem cselekvésbe lépett, elkezdtem az irányukba futni. Már félúton jártam, amikor azt kérdeztem magamtól, hogy mit tennék ha egyszer a srácokhoz odaérek. Nem attól féltem, hogy kapok tőlük, ami általában az ilyen szituációkban elvárható lenne, hanem attól, hogy a végén a bíróságon kötünk ki mert megütöttem az egyiküket. Szerencsére gyávák voltak, és azonnal olajra léptek. Fogalmam sincs mi történt volna, ha nem tűnnek el.
Premiére: A jó hír az, hogy a hisztériának hamarosan vége…
Robert Pattinson: 26 leszek és kezdek kiborulni azon, hogy csak a 13 éves kislányoknak tetszek. Mostanában gyakran gondolkodom el azon, hogy a dolgok miként fognak megváltozni.
Premiére: A dolgok ettől a hónaptól kezdve már megváltoznak, hisz a Cosmopolis bemutatásra kerül.
Robert Pattinson: Mindig is úgy éreztem, hogy az emberek úgy ítélik meg a színészek teljesítményét, mintha az American Idol-ban indulnánk. Ahol sírnunk és igazán hangosan kell sikítanunk/kiabálunk, hogy az emberek jónak találjanak. Így próbálom nem becsapni magam.
Premiére: Meg vagyok lepve, hogy még nem vesztetted el az eszed. Eszméltél már arra, hogy úgy viselkedsz mint egy díva?
Robert Pattinson: Bizonyára más lenne, ha az emberek egész álló nap azt mondogatták volna, hogy zseniális vagyok - de nem ez a helyzet.
Kezdetben mint modell próbáltam betörni, anélkül hogy egyetlen munkát is felajánlottak volna. Amikor több mint 2000 castingon vagy túl és egyszer sem néznek a szemedbe, miközben egymás után nézegetik a képeidet undorodva azt mondva, „Nem, nem…”, végül immunissá válsz egy csomó dologra.
Robert Pattinson: A jó hír az, hogy az a mód ahogy az ipar szemléli a színészeket változik, még akkor is ha számomra Brad Pitt mindig is a világ egyik legméltánytalanabbul alábecsült színésze. Nem is említem meg, hogy soha nem nyújtott rossz teljesítményt. Manapság senki sem akar felnőtteknek szánt drámát csinálni, mert az emberek azt mondják, hogy senki nem fogja ezeket megnézni. Senki. Kivéve Brad Pittet - végül így csinálsz karriert.
Azért még mindig látni a világban ilyesfajta független filmeket, de a sztárdrámák majdnem eltűntek. Ez azért lehet, mert ezek a sztárok elveszítették a titokzatosságukat. Miként játszanál egy ilyen szerepet, ha az emberek mindent tudnak rólad, valamint az életedről?
Premiére: Ezelőtt a tehetséges színészek váltak igazi nagy sztárokká. Manapság sztárrá válhatunk mielőtt időnk lenne bebizonyítani, hogy tényleg tehetségesek vagyunk.
Robert Pattinson: A hírnév az egyik dolog, amit bármilyen képzettség nélkül el tudunk érni. És amikor valami negatív dolgot mersz mondani a médiában a hírnévről biztos lehetsz benne, hogy emiatt sok szarságot kapsz a nyakadba. Az emberek erről egyáltalán nem akarnak tudni. De ez nem az irigységből adódik, egyszerűen csak nem szeretnék, hogy összetörd az álmaikat.
Premiére: Fent kell tartanod az illúziót, nem számít mi az ára….
Robert Pattinson: A paradox az, hogy egyidejűleg akarják fenntartani és összezúzni azzal, hogy annyi dolgot gyűjtenek össze a magánéletedről amennyit csak tudnak.
Premiére: Lehet, hogy tévedek de mintha úgy tűnne, hogy jobban favorizálod a karrierednek leginkább kedvező szerepeket, közben viszont azért engedsz a hollywoodi szirének csábításának is?
Robert Pattinson: Ez szinte veszélyesebb, mint szerencsét próbálni Hollywoodban. Nemrég olvastam egy 80 millió dolláros költségvetéssel rendelkező film forgatókönyvét, amely nagyon tetszett. Ez volt az első alkalom, hogy stúdió küldött egy nekem tetsző scriptet, nagyon izgatott voltam miatta. Azt mondtam magamnak: „Ez az, végre egy klassz blockbuster, amit akartam!” De amikor elmentem a találkozóra azt mondták nekem, hogy az Alkonyat miatt túl meg vagyok bélyegezve, és ez így nem menne. Csalódott voltam. Majd újra elolvastam a forgatókönyvet és végül rájöttem, hogy nem is jó. (Nevet.)
Premiére: Olyan mintha a sors akart volna valamit üzenni…
Robert Pattinson: Lehetséges. Gyakran mondogatják, hogy váltogatnod kell a projekteket aszerint, hogy magad miatt csinálod avagy egy épp egy stúdiónak. De én nem hiszek ebben. Ha egy szar filmbe kezdesz… akkor egyszerűen csak egy szar filmet csinálsz. A jegypénztáraknál befolyt összeg ezen nem fog változtatni. A siker egyébként soha sem biztos: csak nézd meg a Titánok haragját, ami megbukott a pénztáraknál…
Premiére: Elfogadtál már egy szerepet csak a pénz miatt?
Robert Pattinson: Igen. De az utolsó pillanatban mindig történt valami, és végül nem jött össze [a film]. Persze megcsináltam öt Alkonyat filmet, de soha nem a pénzért, még akkor is ha méltánytalannak találnám, hogyha azt a pénzt valaki más vinné el. (Nevet.) Egy dolgot megtanultam: a megszerzett pénz nincs ingyen. Azaz, ha minél több a pénzed, annál több is a probléma. Például eltorlaszolják a házadat, vagy amikor valaki azt mondja nekem, „De hisz ez csak egy film!”, erre én azt szeretném nekik válaszolni, hogy „Igen, de egész életedben fizetni fogsz ezért!”
Premiére: Nehéz visszaszerezni a lelked, ha egyszer már eladtad.
Robert Pattinson: Különösen Hollywoodban, ahol mindenki elítél. Mindig is csodáltam Nicolas Cage-t, aki mindig is azt csinálta amit csak akart anélkül, hogy törődött volna mások véleményével. 15 évvel később végre rájöttek, hogy zseni a pasas. Ő nem csak az egyik legelkápráztatóbb színész a világon, hanem egy valódi művész is.
Premiére: A Twilight ellenséges fogadtatásának köszönhetően talán hozzászoktál, hogy ne úgy éld az életed ahogy azt az emberek elvárnák.
Robert Pattinson: Amikor hirtelen ismertté válsz, nincs befolyásod afelett, hogy miként tekintsenek rád. Meg kell tanulnod küzdeni a viharral, különösen akkor ha megérted: te csak egy csavar vagy egy hatalmas gépezetben.
Amikor egy film promója közben interjúzol, egyiket adod a másik után és miközben senki nem kérdez a projektről, végül azt gondolod hogy nem is vagy színész. Sokszor kötök ki olyan emberek előtt, akik valószínűleg soha nem láttak egy Alkonyat filmet sem és csak arra kíváncsiak, hogy milyen híresnek lenni. „Az emberek felismernek az utcán, állandóan képeket készítenek rólad, ez igen furcsa….” E kapcsán eszembe jutott egy eset, ami nemrég történt meg velem a parton. Megpróbáltam megtanulni szörfözni – nem is tudod elképzelni, hogy milyen idiótán festettem – amikor megláttam a paparazzikat, megpróbáltak egy szikla mögött megbújni. Ahogy ez eljutott a tudatomig a testem cselekvésbe lépett, elkezdtem az irányukba futni. Már félúton jártam, amikor azt kérdeztem magamtól, hogy mit tennék ha egyszer a srácokhoz odaérek. Nem attól féltem, hogy kapok tőlük, ami általában az ilyen szituációkban elvárható lenne, hanem attól, hogy a végén a bíróságon kötünk ki mert megütöttem az egyiküket. Szerencsére gyávák voltak, és azonnal olajra léptek. Fogalmam sincs mi történt volna, ha nem tűnnek el.
Premiére: A jó hír az, hogy a hisztériának hamarosan vége…
Robert Pattinson: 26 leszek és kezdek kiborulni azon, hogy csak a 13 éves kislányoknak tetszek. Mostanában gyakran gondolkodom el azon, hogy a dolgok miként fognak megváltozni.
Premiére: A dolgok ettől a hónaptól kezdve már megváltoznak, hisz a Cosmopolis bemutatásra kerül.
Robert Pattinson: Mindig is úgy éreztem, hogy az emberek úgy ítélik meg a színészek teljesítményét, mintha az American Idol-ban indulnánk. Ahol sírnunk és igazán hangosan kell sikítanunk/kiabálunk, hogy az emberek jónak találjanak. Így próbálom nem becsapni magam.
Premiére: Meg vagyok lepve, hogy még nem vesztetted el az eszed. Eszméltél már arra, hogy úgy viselkedsz mint egy díva?
Robert Pattinson: Bizonyára más lenne, ha az emberek egész álló nap azt mondogatták volna, hogy zseniális vagyok - de nem ez a helyzet.
Kezdetben mint modell próbáltam betörni, anélkül hogy egyetlen munkát is felajánlottak volna. Amikor több mint 2000 castingon vagy túl és egyszer sem néznek a szemedbe, miközben egymás után nézegetik a képeidet undorodva azt mondva, „Nem, nem…”, végül immunissá válsz egy csomó dologra.
Az interjút Mathieu Carratier készítette.
Címkék:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése