Az interjú első része ide kattintva olvasható.
A Cosmopolisról: „Bámulatos volt. Hagytam, hogy a paranoiám elszabaduljon, így azt gondoltam hogy minden jó rendező már nem is akar velem együtt dolgozni. Majd Cronenberg közvetlenül felajánlotta nekem ezt a szerepet. Azelőtt még soha nem találkoztam vele… nagyszerűen éreztem magam a forgatás alkalmával, de mindig azt kérdeztem, „Elég jó vagyok? Nem tudom mit csinálok,” ő pedig azt kérdezte, „Miért gondolod ezt? Színész vagy.” Az egyetlen ok amiért ez megtörtént velem, mert ilyesféle hírnévre tettem szert, és amiatt aggódtam, hogy az emberek nem fognak komolyan venni.”
Cronenberg „casting”-járól: „Semmiben nem nézett meg. Csak velem készült interjúkat látott, meg az Emlékezz rám-ot. De ez a karakter semmihez sem hasonlítható azokhoz, amiket ezelőtt valaha is csináltam… amikor először olvastam a forgatókönyvet, úgy gondoltam, hogy nem tudom eljátszani ezt a karakter. Imádtam a szkriptet, de féltem. Megmondtam neki, hogy visszahívom körülbelül egy hét múlva, hogy részt veszek-e benne, avagy sem. Azon gondolkodva töltöttem el a teljes hetet, hogy miként mondjak nemet. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam az volt, hogy ’Nézd, ezt nem tudom megcsinálni, mert gyáva vagyok, és fogalmam sincs hogyan játsszam el.’ (Nagyon hangosan nevet.) Végülis igent mondtam, de megmondtam neki, hogy nem tudom miről szól a történet. Azt mondta ő sem. Szóval onnantól kezdve elkezdtünk együttműködni. Még soha nem dolgoztam olyan filmkészítővel, aki ennyire magabiztos önmagát illetően. Minden nap azt mondta, ’Lássuk mi történik’, nem voltak próbák, semmi. Őrületes volt.”
A színészkedésről: „Színésznek és filmsztárnak is lenni két különböző dolog. Ha ugyanazon az úton jársz, mint én, és főszerepet kapsz, szükséged van egy kis személyiségre, vagy legalábbis hazudd azt hogy van. Bonyolult így tenni… az Alkonyat előtt mikor senki nem látta a filmjeimet (kivéve a Harry Pottert), valójában úgy éreztem magam mint egy színész, más és más szerepeket alakítani anélkül, hogy az járt volna az agyamban, hogy azok közvetlenül hogyan hatnak a karrieredre. Az emberek úgy látták a karakteredet ahogy. De manapság az az érzésem támad, hogy az emberek azt hiszik hogyha tudnak velem kapcsolatos dolgokat akkor ismernek is. És ezek miatt el vagy ítélve. Színészként az a legjobb ha senki nem tud a magánéletedről, de ez szinte lehetetlen, hisz egy teljes iparág annak van szentelve, hogy megtudjon rólad dolgokat. Ha pedig nem találnak rólad semmit, kreálnak ők.” Azt mondtad, hogy bizonyos személyiségre szükséged van, hogy színész legyél. Benned megvan ez? „Nem tudom. Ez furcsa, mert megismersz olyan embereket, akik mindig is híresek akartak lenni. Szükségük van arra az elégedettségre, ami az vált ki belőlük, hogyha az emberek a megszállottjaik. Viszont amikor végül híresek, elítélve érzik magukat. Besétálnak egy szobába, és amikor mindenki figyelmét felkeltik, azt mondják „Tudtam, hogy egy nap az emberek így fognak rám tekinteni,” de amikor ez véletlenül történik meg, amikor csak egy átlagos ember vagy és bemész egy szobába, mindenki rádnéz, úgy érzed magad, mint egy állat. Egyébként ez történik velem is. (Nevet.) De meg kell ezzel birkóznod, mert mindebből az egyetlen dolog, amit akarok, az az esély, hogy még több filmet csinálhassak… szóval el kell fogadnod ezeket a körülményeket, még akkor is ha gyűlölöd azokat.”
Bizonyos munkák megkapásáról: „Természetesen [nehezebb bizonyos fajta munkákat megkapni]. Az Alkonyat előtt rengeteg mindenre jártam castingra, és mindig az utolsó 3-ban végeztem, viszont annak adták a szerepet, aki híresebb volt nálam. Úgy gondoltam, hogy ez nem fair, szóval úgy véltem, hogy az egyetlen út, ha még híresebb leszek. De mikor szuperhíressé válsz, egy csomó rossz szerepet ajánlanak fel, olyan filmekben, ahol nem is törődnek a szereplőgárdával. Viszont ha nincs sok meló mögötted, nincs olyan stigma, amit a nevedhez kötnének, a rendezők ismeretlenként kezelnek. Néha nehezebb szerepekhez jutni. Ez furcsa. Ha teljesen ismeretlen vagy, több az esélyed. A dolgok nagyon mások az Alkonyat után, attól függően, hogy honnan jön a pénz. Ha nincs egy sztár a projektben nincs arra mód, hogy elad a filmet, szóval ez arra kényszerít hogy jót csinálj. Viszont ha nem, akkor az olyan, hogy 'mivel benne van, el kell nyernünk a tinédzsereket is', szóval megváltoztatják a történetet, és végül rajtad lesz a nyomás. Egy jó rendező jobb szeret ezzel nem foglalkozni. De az igaz, hogyha megtalálod a tökéletes szerepet, minden össze fog állni. De egyre kevesebb az opció. Most hogy megvannak az elképzeléseim, nehéz olyan szerepeket találni, amik megfelelnek ezeknek az elvárásoknak. ”
Az utolsó mozis élményeiről: „A Lány és a farkas. Ez láttam utoljára. Moziba járnom lehetetlen az Alkonyat után. Csapdába esel egy sötét szobában, és nem tudod, hogy mi fog történni, ideges leszel és minden eszembe jut, hogy mivel kell megbirkóznom miután a filmnek vége lesz. Akkor 60 ember volt kint a mozi előtt. Az Eredetet egy semmi közepén lévő moziban láttam, de 20 lesifotós várt kint rám. Nem tudtam őket lerázni egész nap.”
Címkék:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése