Guri Weinberg blogbejegyzései - GFYS azaz MAP

Edit gyors és precíz munkájának köszönhetően megérkezett Guri Weinberg (Stefan) második blogbejegyzésének fordítása (a Mackenzie-ről szólót ide kattintva olvashatjátok), amely a stábtagok között kialakult nagyon vicces játékról/ugratásról szól. 

Daniel Cudmore-nak, és Toni Trucksnak... MAP

Amikor 5 hónapig forgatsz egy helyszínen, sok csínytevés, gyerekes játékok, és mindenféle felkiáltások indulnak útjukra. Például, ami az elején csak három eszméletlenül kimerült színész baromkodásának indult kajavásárlás közben, átalakult egy bonyolult játékba köztem, Lee Pace (Garrett), és Christian Camargo (Eleazar) közt. Lényege, hogy bármelyikünk, bárhol, és bármikor, sípcsonton rúghatja a másikat olyan erősen, ahogy csak tudja, és utána elszalad. De ez egy másik bejegyzés...

A Twitter követőim tudják, hogy jelenleg egy „Menj a p*csába! (MAP)**” játék zajlik mostanában. Charlie Bewley-val (Demetri) kezdődött, akihez nemsokára csatlakozott Daniel Cudmore (Felix), Patrick Brennan (Liam) és Toni Trucks (Mary) is a „MAP” Guri Wienberg kampányban. Bewley és Brennan kiestek, Cudmore átvette a vezetést, Trucks pedig a nyomában. Innen ered ennek a blogbejegyzésnek a címe. Hé, Cudmore és Trucks...ha olvassátok ezt...emiatt nemsoká a nevetek és a „MAP” kifejezés kombinálva lesz látható a Google keresésekben! Itt a „MAP” 2.0.

De mi is az a MAP?

A MAP akkor kezdődött, mikor Noel Fisher (Vladimir), és én sétáltunk vissza a lakókocsinkhoz egy nagyon hosszú munkanap után. Ugyanannak a lakókocsinak birtokoljuk egy-egy felét, az ajtajaink a lakókocsi két végében egymással szemben vannak. Mikor épp mindketten nyitottuk ki a saját öltözőnk ajtaját, odaszóltam Noelnak:

„Hé, Noel…”

Ő komolyan rámnézett: „Igen?”

Én meg totál hirtelen elhatározásból azt mondtam neki: „Menj a p*csába!”

Míg ő totál döbbenten állt, én bementem az öltözőmbe, és becsuktam az ajtót. Elismerem, eléggé röhögtem. Az arckifejezése megfizethetetlen volt.

Nem sokkal később, egy asszisztens kopogott az ajtómon. Ha egy asszisztens van az ajtóban, az azt jelenti, hogy kellesz a forgatási helyszínen. Mivel Baton Rouge-ban hideg, téli nap volt, ezért elővettem a szekrényemből a kabátomat, és, egy-két perc alatt elkészültem, hogy mehessek a forgatásra. Végre elkészültem, kinyitom az ajtót. Az asszisztens felnéz rám, mosolyog, és kedvesen ezt mondja:

„Um, Guri? Igazából nincs rád most szükség a forgatáson. Noel csak szeretné, hogy „menj a p*csába”. Ekkor hallottam Noelt, hogy nevet az ajtóban, de olyan nagyon, hogy azt hittem, még a végén megfullad.

Onnantól kezdve gondolhatjátok, hogy a színészgárda és a stáb is mind hallott a „MAP” játékról, és azonnal magukévá tették a játékot. A MAP játék mindenféle variációban zajlott napi szinten – a játékban különböző kombinációkban előfordultak stábtagok, szereplők, hotel alkalmazottak, és esetenként még ártatlan járókelők is. Mind baromi vicces volt. Most azonban csak egy teljes MAP történetet fogok nektek kifejteni, csak hogy ti is érezhessétek ennek a nevetséges játéknak az ízét. A MAP mese nem lenne teljes anélkül, amit én csak a személyes MAP kalandomnak hívok Noel Fischerrel.

Szóval, térjünk vissza ugyanahhoz a hideg, esős forgatási naphoz, ahol az egész elkezdődött. Noel odaküldött hozzám egy asszisztens, hogy elmondja, MAP, aztán pedig úgy nevetett, mint egy cukortúladagolásos sorozatgyilkos. Én meg azt hittem, ezzel vége is a dolognak. De Noel túlságosan is élvezte a dolgot. Úgyhogy folyamatosan asszisztenseket küldözgetett hozzám, akik egész nap az ajtómon kopogtattak. Minden 5 percben valaki azt mondta nekem, hogy MAP. Az egy nagyon hosszú nap volt. Aztán én visszamentem a hotelbe, és felkészültem rá, hogy lefeküdjek, amikor egy levelet csúsztattak be az ajtó alatt, amit a hotel küldött. Általában az ilyesmi számla szokott lenni, úgyhogy odamentem, és felvettem. De számla helyett ez áll rajta: „Mr. Weinberg... kérem MAP. Köszönöm.” Amíg kezdtem magamhoz térni ezek után, csörgött a telefon a szobában. Óvatosan felvettem a kagylót, amibe Toni Trucks szólt bele enyhén elváltoztatott hangon, mintha ő lenne a hotel recepciósa. Már vártam a beszólást.

„Igen...Mr. Weinberg...mi csak szerettünk volna biztosak lenni benne, hogy megkapta a számlát, és MAP.

Aztán később, kaptam egy smst az egyik asszisztenstől. Ez állt az üzenetben: „Guri...megváltozott a forgatási időpontod MAP–ra.”

Oh, Noel, ezt nem tehetted...

Másnap megérkeztem a forgatásra, és odasétáltam Bill Bannermanhoz, a co-producerünkhöz.

„Hé Bill, szükségem lenne egy szívességre. Szeretném, ha azt mondanád Noelnak, hogy MAP.”

„Guri, mi a franc ez a MAP dolog? Hallom, hogy mindenki ezt csinálja.”

Így elmeséltem neki. Teljesen rákattant, nagyon viccesnek találta (már említettem, hogy mindannyian nagyon ütődöttek voltunk a forgatásnak ebben a szakaszában, ugye?) és odahívta az egyik segítőjét.

„Hozd ide Noel Fischert. Beszélnem kell vele.” Az asszisztens elindult, hogy előkerítse Noelt, elég zavarodott, és ideges volt. A mennyekben jártam. Elsétáltam a díszlet bejáratához, elég messze ahhoz, hogy Noel ne sejtsen semmit, de elég közel ahhoz, hogy láthassam az arcát. Noel rohanva lépett be a helyszínre, séta közben öltözködött. Idegesnek tűnt. Meglátott engem.

„Hé, ember. Most hívtak, hogy jöjjek a díszletbe, mert Bill beszélni akar velem. Nem tudod, hogy miről?”

„Noel. Haver. Honnan tudnám? Nekem nem mondott semmit.”

Bólintott, Billre nézett, és odasétált. Az ajtó körül mászkáltam, hogy láthassam az arcát, mikor odaér Billhez.

„Hé Bill. Látni akartál?”

„Ó, igen. Nézd, Noel...MAP.”

Noel arca színtiszta MAP költészet volt.

Aztán, épp vizet vettem ki a hűtőből. Rövid szünetünk volt, a stáb és a színészek nagy része ott volt. A színpadon van egy mikrofon a rendezőnek, és az asszisztenseknek, hogy beszélni tudjanak az emberekkel a videómonitorok mögül. Ahogy nyúlok a vizemért, hallok egy mély, reszelős hangot...

„Hé, Guri...”

Nos, eléggé úgy hangzott, mint Wyck Godfrey, a producerünk – persze hogyha Wyck egy bárénekes lenne. Megfordultam, hogy lássam, kitől is jön a hang, és így tett a stáb és a színészgárda többi tagja is. „Igen...Guri...te ott...MAP.”

Ügyes húzás, Noel. Kapsz egy strigulát.

Szóval mit tehettem? Beszéltem Kristennel, majd Robbal, hogy megszervezzek a spontán MAP-t mind a kettőjüktől, hogy felvidítsák Noel napjának hátralevő részét. Totál benne voltak. Aztán, mielőtt feleszméltem volna, Rob már be is fejezte az aznapi forgatást, én meg azt gondoltam, hogy el is felejtette a dolgot. Ó, milyen kevés volt a hitem Rob dinkaságát illetően. Amikor sétált kifelé a díszletből, és indult a lakókocsijába, megszólalt:

„Noel. MAP.” Rob olyan lazán mondta, hogy Noel egy pillanatig bámult rá, nem hitte el, hogy mit hallott az imént. Aztán rám nézett.

„Nem hiszem el, hogy ezt csináltad. Szép húzás.” mondta.

„Kösz, haver.” válaszoltam. De még nem hallotta Kristentől. És akkor már hívtak is vissza minket a díszletbe...

Amint besétáltam a díszletbe, Kristen kész volt rá, hogy csinálja a dolgot. Folyamatosan rám nézett, ha Noel nem látta, és azt tátogta: „Most?” Én meg visszatátogtam: „Még ne.” Másodpercenként nézett rám, mindig kérdezve: „Most?” én meg mindig mondtam: „Még ne. Rob most csinálta.” Gondoltam magamban, anyám, Kristen nagyon szeretné azt mondani Noelnak, hogy MAP. Vajon felbosszantotta valamivel, vagy mi? Aztán volt egy kis szünet, majd mind visszamentünk forgatni. Kivéve Kristen. Megkérdeztem az egyik asszisztenstől: „Merre van Kristen?” Erre ő: „Ó, mára befejezte.”

Tehát ezért akarta olyan gyorsan elintézni a dolgot. Francba.

Namármost, egy épeszű ember ennyiben hagyta volna. Én pedig úgy gondoltam, a többit Kanadára tartogatom.

Kanadában odamentem Peter Facinellihez. Ez aztán totál Peter szakterülete, és egészen őszintén erre született. Peter várt pontosan a ’felvétel’ elhangzása előttig, Noelre nézett és azt mondta: „Hé Noel. MAP. Bill egyből utána: „Felvétel”. Noel reakciója? Csak egy kis darabja a MAP zsenialitásának.

Legközelebb Bill Condonhoz mentem oda. Eltaláltátok... naná, hogy benne volt.

Bill várt egészen addig, míg egy olyan jelenetet forgattunk, ahol eléggé kényelmetlen pozícióban kellett ücsörögnünk. Odajött, ránknézett, és megkérdezte:

„Guri, jól vagy?”

Válaszoltam: „Jól vagyok, Bill. Köszi.”

Noelre nézett: „Noel.. nem fázol? Úgy nézel ki, mint aki fázik.”

Noel ránézett, és azt mondta: „Igazából Bill, egy kicsit tényleg...”

Bill félbeszakította: „Igen? Akkor MAP.”

Noel teljesen megkukult. Ó! Micsoda öröm...de még nem végeztem. Noel azt hiszi végeztem, de még nem végeztem.

Úgy értem, akár végezhettem is volna ezzel, ha nem lennék totálisan gyerek, de az vagyok, szóval... Stephenie-hoz mentem. Totál telve voltam önbizalommal, mikor elindultam meggyőzni Stephenie-t. Az első nap óta kedveltük egymást, és tudtam, hogy ő lesz a hab a Noel Fischer MAP tortám tetején.

„Stephenie, szeretnék egy szívességet kérni tőled. Kérlek mond azt Noelnek, hogy MAP.”

Csend. Csak bámult rám, és felmerült bennem, hogy most talán átléptem egy határt. Azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy Stefant kiírják a filmből.

„Nem használhatom a ’p’ betűs szót”, mondta. ’Hála a jó Istennek’- csak erre tudtam gondolni. Csak ez a gondja a dologgal? A megkönnyebbülés szétáradt bennem... és újfent elköteleződtem a Noel Fischer MAP kampány mellett, amit elindítottam.

„Stephenie...helyettesíts be mármilyen szót a „p” betűs helyére. Bízz bennem, Noel meg fogja érteni.”

„Oké, így már menni fog. Tudod mi lenne igazán vicces? Ha mi...” és elkezdte ecsetelni a különböző MAP játék-variációkat különböző mit sem sejtő emberekkel, akik a BD-vel foglalkoznak. A kreativitása nem ismer határokat, és elmondhatom, hogy Stephenie a legjófejebb csaj, és egy zseni!!!

Természetesen, Stephenie brilliánsan teljesítette a kérésemet, és Noel megfelelően meglepődött azon, hogy milyen messzire képes vagyok elmenni, hogy elérjem a MAP győzelmet.

Valószínűleg sosem fogunk véget vetni ennek a játéknak. Tudom, hogy néhány Twihard ki fogja használni ezt a lehetőséget, hogy minden adandó alkalommal elmondhassa a szereplőknek, MAP. De figyelmeztetlek titeket, egészen máshogy hangzik ez olyasvalaki szájából, aki igazából idegen, mint attól, akivel együtt dolgozol. Úgyhogy készüljetek fel néhány döbbent arckifejezésre, ha mégis megteszitek. És ezzel valószínűleg nem kedveltetitek meg magatokat a színészekkel, mivel esetleg nem esik le nekik, hogy csak vicceltek. Igazából, lehet, hogy inkább a biztonságiakkal ismerkedhettek össze. Úgyhogy annak ellenére, hogy az elképzeléstől, miszerint a rajongók világszerte azt mondják a Twilight/Breaking Dawn szereplőgárdájának, hogy MAP, elfog a röhögőgörcs, nem biztos, hogy a gyakorlatban olyan nagyon jó ötlet lenne.

Nos, most, hogy a lemondásom megtörtént, nagy szeretettel, tisztelettel és csodálattal szeretnék mondani valamit a Twitter követőknek, akik részt vettek a mi kivételesen gyerekes játékunkban: MAP! :)

**Angolul GFYS
via

Címkék: Breaking Dawn, Guri Weinberg