The West Australian - Alkonyaton túl

Hála az égnek az emberrablás, a házi lobotómia és a szörnyű csonkítás nem átlagos eseményei a legtöbb középiskola iskolai báljának. De pontosan ez az, amit Xavier Samuel „elszenved”, a határozottan perverz az új ausztrál pop-horror film, a The Loved Ones főszereplőjeként. Nem mindennapos, hogy egy fúrógép és egy egyszerű konyhai vízforraló hátborzongató gyilkos eszközökké válnak, úgyhogy mikor Samuel először olvasta a The Loved Ones forgatókönyvét, az azonnali reakciója a következő volt, „Ki volt az a háborodott elme, aki ezzel előállt?”

Telefonbeszélgetésünk során – jelenleg Sydney-ben van, ahol szabadságát tölti - a 26 éves színész rámutatott a forgatókönyv bonyolultságára, annak ellenére, hogy a film nagy részében szerepe szerint a gyötrelmek közepette vergődik és sikoltozik, hisz karakterét a padlóhoz szegezték a rémségek házában. Ez azért történhetett így, mert (mintha a középiskolai bálok nem lennék elég kínzóak így is) Samuel karakterét, Brent-et elrabolták az iskolai bál éjszakáján, miután visszautasította a legcsendesebb iskolatársának meghívását, akinek az apja nem mellesleg egy dilis-pszichotikus gyilkos.

Lehet, hogy fő jellemzőit tekintve ausztráliaias ez a film, furcsa kombinációként hathat, de sikeresen ötvözi a hétköznapit és az extrémséggel, és kezeli az őszinte borzadályt az igazán vicces pillanatokkal. Miután 2008-ban befejezték a filmet, 2009-ben útjának indították a fesztiválok körforgatagába, és Samuel már izgatottan várja, hogy milyen reakciókat vált ki az ausztrál nézőközönségből mikor jövő hónapban bemutatják az ottani filmszínházak. „Mikor olvastam a forgatókönyvet, azt mondtam ’Hűha, ez tényleg kivételes.’ Főleg a horror filmek között, a nyíltság, az őszinteség félrevezetővé és csapdává is válhat – megnézed a filmet és a végén derülsz rajta, mikor nem feltétlenül ez volt a célja,” mondja. „De a The Loved Ones határozott eszközökkel és humorral él önmagát illetően. Ezért nyeri el a szélesebb közönség tetszését, nem csak a horror rajongókét. Olyasmi, mint az iskolai bál élménye, amivel mindenki tud azonosulni, részt tud benne venni; illetve a film a humort is jól kezeli, ami bizonyos szempontokból túlmutat a műfaj jellemzőin.”

Victoria államban született és Adelaide-ben nevelkedett, most Sydney-ben él, amióta lediplomázott az Adelaide-i Flinders Egyetem dráma központjában Samuel számára az elmúlt pár év zsúfoltra sikerült, hiszen az alacsony költségvetésű ausztrál produkcióból bakugrással az egészen nagy költségvetésű kasszasikerekbe csöppent. Betörését az amerikai filmiparba, a Twilight franchise harmadik részének, az Eclipse-nek köszönheti, melyben az újszülött vámpírt, Riley-t alakította. „Sydney-ben voltam, mikor már egy ideje amerikai meghallgatásokra jelentkeztem, elküldtem ezeket a DVD-ket, nem tudva, hogy kiknek az asztalán landolnak, vagy hogy a feledés homályába vesznek-e,” mondja Samuel. „A Twilight is egy ilyen próbálkozás volt, a legjobb formám hoztam, el is küldtem a felvett anyagot, de teljesen elfeledkeztem róla. Egy vagy két hónap is eltelt, mikor tudomásomra hozták, hogy benne vagyok az utolsó négy-öt srác között, akik esélyesek lehetnek a szerepre, szóval felültem egy Vancouver-be tartó gépre, találkoztam a rendezővel ezután minden annyira gyorsan történt. Hihetetlen volt egy ilyen jelentős történetnek a részesévé válni, amely a világ minden tájára eljutott, és amelynek ilyen szenvedélyes követői vannak. Az emberek gyakran őrültnek tettetik magukat, de tök klassz, hogy képesek a lelkesedésüket ilyesfajta módon kifejezni.”

Egy fiatal színésznek betörni az amerikai piacra, és részesévé válni egy olyan széles nézőközönséggel valamint hatalmas publicitással bíró franchise-nak, mint amilyen a Twilight is, egyértelműen egy beteljesült álom, Samuel ezért hálás is az ebből adódó lehetőségért. „Szerencsés vagyok, hogy Berlinben Roland Emmerich Anonymous című filmjében szerepelhettem, ami teljesen különbözött a The Loved Ones gyötrelmes, komikus világától és a vámpíros, veszélyes szerelmi háromszögtől, amit a Twilight képvisel. Ez egy trhiller, amely egy politikai összeesküvéselméletről szól, melynek középpontjában az a férfi áll, aki állítólag William Shakespeare színdarabjait írta.

Sameul nem csupán az új munkalehetőségek előnyeit élvezi – a paparazzik figyelme sem marad el, a Samuel-ről készült képek virágzó üzletet jelentenek, főleg most hogy az iráni születésű korábbi Miss Európa győztesével, Shermine Shahrivar-ral randizgat (részvét minden érdekelt Twihard számára). De Samuel fittyet hány azon felvetésre, hogy a paparazzikat szolgálná ki. „Hátborzongató, hogy a személyes dolgaid miatt ítélnek meg, és nem a színészi teljesítményed alapján.”

A hollywoodi csillogás igazán hívogató, de ami a jövőt illeti, Samuel azt mondja nem áll készen arra, hogy hátat fordítson az ausztrál filmiparnak, jelenleg is tárgyal egy újabb hazai produkcióról. „Úgy vélem, mindig fontos a filmipar körforgásában maradni. Bizonyos tekintetben nagyon szerencsés vagyok, ugyanis az ausztrál tehetségek tárháza igazán széles, sok színész barátom munkanélküli, szóval hálás vagyok minden adódó lehetőségért.”

„Nincsenek igazán kívánalmaim vagy nagy terveim – boldog lennék akkor is, ha egy Shopfront színházat csinálhatnék Melbourne-ben, és nem zavarna feltéve ha azt tehetem amit szeretek.”

Ámbár valószínűtlen, hogy újra látjuk Twilightworld-ben (ugyanis kissé nehéz feltámasztani a lefejezett vámpírokat), de biztonsággal állíthatjuk, hogy Xavier Samuel-el fogunk még találkozni a mozik vásznain.

Írta: Katherine Mountai
via

Címkék: interjú, Xavier Samuel