2009. november 19., csütörtök

Visszaszámlálás - 1 nap

" Most már láttam. És azt is láttam, hogy ő nem vett észre engem.
Ezúttal csakugyan ő volt az, nem puszta érzékcsalódás. És csak most döbbentem rá, hogy a hallucinációim milyen szegényesek voltak,a közelében sem jártak a valóságnak.
Edward ott állt, mozdulatlanul, mint egy szobor, pár lépésnyire a sikátor sarkától. A szemét lehunyta, alatta bíborszínű karikák sötétlettek, a karját lazán lógatta az oldala mellett, a tenyerét kifelé fordította. Az arca békés volt, mintha szépet álmodna. Márványos felsőteste meztelen - a lábánál fehér kupacban az inge hevert. A tér kövezetéről visszaverődő fény tompán csillogott a bőrén.
Soha életemben nem láttam ennél gyönyörűbbet - ... " Újhold, 20. fejezet, 469-470.oldal

0 megjegyzés: