A korunk generációs elváltozásának igazi prototípusa Robert Pattinson: 24 éves, egy hollywoodi angol férfi, ahol a sápadt vámpír Edward Cullen megformálásával vált híressé (ez előtt pedig Cedric Diggory-ként, a Harry Potter sorozat Roxfort-os diákjaként). Viccesen úgy említi magát, hogy „semmi különleges, olyan valaki, aki hotelekben él és beutazza a világot”. Azonban egy új férfiideált hozott létre, meglepődést keltve még a Facebook közösségében is, akik az internet segítségével csináltak belőle sztárt. A mai nap egy fontos teszt előestéje: új filmje a Vizet az Elefántnak, egy cirkuszban játszódik – Sara Gruen bestseller könyve alapján.
Lehetőségem volt Christopher Waltz-cal játszom és a filmben az Ő feleségébe, Marlena-ba (Reese) szeretek bele. A cirkusszal utazva, Hollywood-on kívül Amerika más részeit is meglátogathattam. Ebben a filmben sötét titkok vannak pont, mint az életben. És ott van az életmentő szerelem gondolata, amiben Én is hiszek. Nem vagyok giccses, de romantikus lélek vagyok.
Jól kijössz a lányokkal?
Két nővérrel nőttem fel és nagyon tisztelem a nőket. Utálom a prűdség hiányát, nem szeretem amikor az emberek kirívóan viselkednek a testükkel. A szex és az érzelmek nálam összekapcsolódnak.
A rock-os oldaladról: az emberek azt mondják, hogy úgy töltöd az estéidet a barátaiddal, hogy Tom Waits-t, Van Morrison-t és késői Jeff Buckley-t hallgattok.
A zene fontos része az életemnek. Bárcsak játszhatnék abban a filmben, ami Buckley-ról szól. Az Ő hangja, a dalszövegei sokat jelentettek nekem. Érdekel a kreativitása, az élete még a halála is – a Mississippi-be elmerülve halt meg 1997-ben.
Mi célból használod az Internetet?
Praktikus célból. A kedvenc filmem a tavalyi The Social Network és egy nap szeretnék David Fincher-rel együtt dolgozni. Minden amit csinál az érdekes és a legjobbat tudja kihozni a színészekből – nagyon csodálom Jesse Eisenberg-et.
Mr. Pattinson, Te egy ideál vagy. Ki a tied?
Jack Nicholson. Óriási karriere volt és mindig uralta a karaktereit, míg Én a végén a legtöbb ember számára csak Edward leszek, a vámpír, a való életben pedig csak Robert. Ugyanazon a hajstíluson osztozunk. De amikor egy teljes cikket olvasok csak a hajamról, nevetnem kell (a legjobb brit nevetésemmel).
Apropó: mi hozott Londonból Hollywood-ba?
Nehéz munkakilátások. Nem voltak túl jó tapasztalataim színészként és elég ügyetlenül pózoltam, mint modell. A Vanity Fair-ben Reese fia voltam, míg a mostani filmben a szerelme vagyok.
Az igazat megvallva, nem a legjobb pályafutás.
Nem, és nem is volt biztos, hogy színész akarok lenni; mind arra gondoltam, hogy író vagy zenész leszek. De aztán beleszerettem a mozi kalandos világába. Megtaláltam benne a fegyelmet, az etikát, és hagy mondjam el, hogy egy belső hang volt az, ami segített, hogy ezzel megfelelő hátteret adjak az életemnek.
A hírnév volt a következő, egy nem emberi hírnév. Hogy védi meg Robert Pattinson saját személyét azoktól a rajongóktól, akiket csak a hírnév érdekel?
Mozimániás vagyok. Mindig is szerettem a mozit. Ez egy szenvedély. A mozinak van a legfontosabb és a legigazibb kommunikációs szerepe: álmodozásra késztet, kiszélesíti a képzeletünket és igen, segíthet jobb emberré válni. Franciául kezdtem el tanulni csak azért, mert tetszett Godard regénye. Ezektől nem lesz az ember „híresség” még akkor sem, ha később a hollywoodi rendszer részévé válik.
Mennyire játszottak fontos szerepet a szüleid tanulmányaid során?
Egy stabil család áll mögöttem, a két nővéremmel együtt, akikből Lizzie ugyanúgy zenész mint Én; igen zongorázom és gitározom sőt írtam a Twilight-nak is zenéket. Megmaradtam angolnak, még mindig emlékszem az iskolai napjaimra a Harrodian-ban, ahol nem voltam különleges tanuló, de mindig érdekelt és nyitott voltam a különféle kultúrák irányában. A családom megtanított a realitásra, kötelességre, bármiféle hisztéria elkerülésére és sose képzeltem magam azért felsőbbrendűnek az amerikaiaknál, mert Londonból származom. Bármilyen fajta sznobizmust utálok: gyakran a rasszizmus áll a háttérben.
Nagyon keveset tudunk az életedről. Emberként valamint színészként, hogy jellemeznéd magad?
Az apám, Richard éveken keresztül autókat adott el, az anyám pedig ügynökként dolgozott. Az iskolában kezdtem színészkedni és egy együttesben is játszottam. Sose kértem sok ruhát és cipőt, sose voltam törtető és nem is leszek. Sokat olvastam és a mai napig sokat szoktam; a kedvenceim az orosz írók, Dosztojevszkij, Nabakov. A forgatáson kigúnyoltak, mert mindig olvasok valamit. Újabban újra a kedvenc angol írómtól olvasok, Martin Amis-től. A könyvei rendkívüli módon számolnak be a mai életről és pszichológiáról.
Mi volt a fiatal színész és a szupersztár státusz közötti fordulópont?
Eljutottam arra a pontra, ahol azt mondtam: profi színész leszek, meg szeretném keresni a karaktereim gyökerét és szeretnék valami igazit kihozni ebből a röpke munkából. Ez lehetőséget teremt a számomra, hogy azt az életet élhessem, amit akartam, aktívan részt vehessek a zöld politikában, és hogy a világ állampolgára lehessek. A hírnév akadály nem pedig privilégium, gyakran bonyolítja a dolgokat. Megpróbálok nem elveszni az ötcsillagos hotelek, első osztályos repülések, a tervezők által küldött cuccok és a sikítozó lányok ezreinek a hálójában.
Ennek mind ellen tudsz állni? Miket szoktál elutasítani? Immunis vagy a pletykákra?
A privát életem tabu. Sose beszélek a flörtjeimről, nem vagyok a híve a rövid és felszínes kapcsolatoknak. Nem beszélek a kapcsolataimról a női barátaimmal, nem is említve azt, ahogy nem beszélek a Kristen Stewart-tal való kapcsolatomról szóló pletykákról sem. Egy olyan színésznőről, akit csodálok mert egy igaz ember és egy igazi színésznő. A Vele való kémia volt az ami hozzásegített a szerepemhez a Twilight-ban. Nem engedem, hogy az emberek fényképeket készítsenek azokról a házakról, amiket New York-ban és London-ban bérelek. Amikor LA-ban vagyok leginkább szállodákban lakom. Nagyon jól el lehet lakni a szállodai szoba névtelenségében, főleg ha van egy zongora amin játszhatsz.
Milyen fontosnak tartod a stílusod, azokat a ruhákat, amiket hordasz?
Szeretek Calvin Klein-t, angol cipőket, pólókat és kényelmes farmerokat hordani. Mindig is hatással volt rám James Dean kinézete. A tegnapi elegancia a konformizmus volt, a mai az egyéniség. Talán megkereshetnénk a középutat.
Emlékezetes utazások?
Elkerülöm a trendi helyeket, jobban szeretem a kirándulásokat a barátaimmal. Szép moteleket és kávézókat választunk Amerika mélyén, ahol az emberek nem ismernek fel. Egyszerű emberek, akik megtanítják, hogy az élet nem csak a Twilight-ból áll.
Érdekel az igazi világ?
Míg mindig érdekel a zöld politika és az állatok, ha lehet akkor a paparazzik nélkül. Van egy kutyám az igazi életem társa, aki sose lesz ott egyetlen fotózáson sem. Ez az egész álllatgondozós dolog mélyen érint: nagyon jó volt együtt dolgozni különböző állatfajokkal a WFE során. Van egy demokrata és egy liberális oldala az életemnek.
Gratulálok. De nem gondolod, hogy ez egy nagyon komoly állásfoglalás egy olyan híres színésznek, mint Te vagy?
Ez vagyok Én. Nem érdekelnek a nemtörődöm kapcsolatok, ismernem kell az embereket. Nem egy egzisztenialista nyilatkozatot akarok tenni: egyszerű, egy családot szeretnék 2 vagy 3 gyerekkel. Tényleg azt kívánom bárcsak tudnék beszélni az állatokkal inkább mint az emberekkel, akik azt hiszik, hogy a filmjeim keresztül ismernek engem.
A Cosmopolis, Cronenberg filmje nagyon komolynak ígérkezik, DeLillo regényéből készül és egy amerikai metaforikus utazásról szól szeptember 11-e előtt.
Egy jelenkori embert alakítok, akiben van ambició, akarat, de szorongás is. Remek történet.
VIA
- Giovanna Grassi, 2011. Április
Fordította: NikiVIA
Címkék:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése