„Kábelek” mögötti beszélgetés J. J. Makaro-val

A Hollywood. com készített interjút a New Moon kaszkadőrmutatványainak felelősével, J.J. Makaro-val.

Mennyire lesznek másfélék a kaszkadőrmutatványok és a kábelmunka a New Moon-ban?

Törekszünk egy egyedi kinézet elérésére. Igazából azt tesszük, hogy megpróbáljuk elhagyni az összes olyan régi dolgot, amiket egy vámpíros filmben láthatsz. Ha már láttad azelőtt, mi megpróbáltunk megszabadulni tőle, más módon megoldani a dolgot. Remélem, hogy valami nagyon klassz dologgal tudunk kirukkolni.

Az első filmben a cél inkább hong-kongi stílusú akciójelenetek készítése volt. Nagyon eltávolodtatok ettől?

Igen, megpróbáltuk a hong-kongi kinézetet lecsökkenteni és a valóságosabb felé elmenni. Sok időt töltöttünk azzal, hogy a színészekkel arról beszélgettünk, milyen lenne a karakterük a különféle jelenetekben. Ahelyett, hogy megtanítottuk volna nekik, hogyan küzdjenek különféle stílusban, megpróbáltuk azokat a stílusokat átültetni a harci jelenetekbe, amiket a szereplők már eleve birtokolnak, azért, hogy illjen hozzájuk.

Nincs sok harc ebben a részben. Leginkább üldözés, ugrálás, átalakulás emberből farkassá. És el kellett hitetnünk azt a tényt, hogy a farkas fiúk valami olyan, amit még nem eléggé értünk.

Dolgoztunk kábelekkel, de tényleg megpróbáltunk minél kevesebbet csinálni. Nem akartunk elmenni a hong-kongi stílus felé, ahol állandóan lebegő cuccokat látsz és vámpírok lógnak a levegőben és hasonlók. Ez nehéz, mert a kábelek csak kábelek, és igazából ez velük a veleszületett probléma. Lebegnek fölötted. Szóval megpróbáltunk megtalálni azt az egyensúlyt, amivel természetfölöttinek néz ki a dolog anélkül, hogy az ott lenne a fejed felett.

Milyen volt Rachelle (Victoria) kábeles munkája?

Csinált nekünk néhány nagyszerű munkát. Neki és a kaszkadőrének nagyon klassz kapcsolata van, nagyon jól kommunikálnak. Kimegyünk az erdőbe a kaszkadőrével és körbejárjuk az egész helyet, a bokrokat, a fákat egészen addig, míg mindent nem érzünk biztonságosnak, nehogy Rachelle-nek valamilyen baja essen és utána forgatjuk le vele a jeleneteket. Nagyon jól csinálja a dolgokat, nagyon kemény csaj. Nem kell őt pátyolgatnunk. Nagyon lelkes és nagyon keményen dolgozik. Így öröm vele dolgozni.

Melyik az a jelenet, amelyik a legnagyobb kihívás számotokra?

Azt hiszem, hogy a bonyodalmakat tekintve a harc lesz a legnehezebb. Ahogy már az előbb is mondtam, kipróbálunk valami mást. Ez eléggé nehézzé fog válni, mert annyi korlátozást állítottam fel magunknak, ami miatt aggódhatunk. Azt lesz igazán izgalmas látni, hogy mik lesznek ezek.

Milyen jelzővel tudnád leírni?

Mi megpróbálunk belépni a vámpír világba. Mindig mindenki csak az emberi világból szemléli a dolgokat. Így látjuk őket a levegőben lógni. Látjuk őket, ahogy mindenféle dolgokat csinálnak, de az igazság az, hogy ők gyorsabbak, mint mi. Ezért van egy csomó dolog, amit mi normális esetben nem láthatunk.

A legtöbb filmben mikor megfordulsz, egyszer csak ott van egy vámpír, a következő pillanatban meg már máshol van. Mi megpróbálunk átlépni az ő világukba, és bepillantani egy pillanatra, hogy mi is történik, aztán pedig visszatérünk a saját közegünkbe és megnézzük, hogy onnan milyennek látszik. Megpróbáltam megtalálni azon harcok érdekes pillanatainak határait, amiken dolgoztunk.

Mennyit lesz használva „CG”, hogy elkészítsétek a harcot?

Tűrhető mértékben. Az a jó ezeknek a jeleneteknek az elkészítésében, hogy a CG-t arra használjuk, hogy ráerősítsünk arra, amit történik, ahelyett, hogy a történet elmesélésére használnánk. Szóval itt sok CG munka van. Vannak részek, ahol elengedhetetlen, mert nem tudod megalkotni fizikailag azt a részt, de a legtöbb esetben csak a jelenet tisztázására használjuk. Megcsinálunk valamit, aztán ők jönnek és letisztázzák azt, amit mi megcsináltunk.

- Katie Bain, 2009. Július

Fordítás: Edit
VIA

Címkék: interjú, New Moon